Google+ Followers

2016. november 29., kedd

Bónizs Róbert interjú - 2016. november



Most jelent meg az Ördögi erő című regényed. Mesélj róla!

– Egy sorozat első kötetéről van szó, amelyben Toldi Miklós életét, illetve korát igyekszem feldolgozni. A történelmi Toldi ifjúságáról nem állnak rendelkezésre adatok (neve először ezerháromszázötvenegyben jelenik meg oklevelekben, mint Meggyesi Simon sárosi, győri, bakonyi és szepesi ispán familiárisa, sárosi alispánja), úgyhogy a karakter felépítésében éltem az írói szabadság adta lehetőségekkel, erőteljest elvonatkoztatva az ismert legendáktól. Az előszóban fel is hívom az olvasók figyelmét, hogy: „Amennyiben akként szeretné megőrizni lelkében Toldi Miklós alakját, ahogyan azt Arany elbeszélő költeményeiből megismerte, akkor ne fogjon bele ebbe a könyvbe!” Az Ördögi erő az 1330-tól 1348-ig terjedő időszakot jeleníti meg, Toldi gyermek és legénykorát, Anjou Lajos trónörökösből királlyá válását, uralkodásának első hat esztendejét, kettejük kapcsolatát, barátságát, majd végül egymással szembefordulását.


Persze nem ez az első könyved, már megelőzte A kőfaragó és a Szent László íja. Ezek elkövetése milyen fogadtatásra talált?

– Egyik sem lett bestseller, de én elégedett vagyok a fogadtatással. Számos biztató visszajelzést kaptam, a kiadó sem panaszkodott, további hosszú távú együttműködésükről biztosítottak. Mindkét regény sokáig a középmezőnyben szerepelt az Alexandra Könyváruház történelmi regények Top 100 listáján, néha-néha még mostanában is felkerülnek rá, annak ellenére, hogy bő egy illetve két esztendeje jelentek meg.



Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?

– Hogy író vagyok-é? Nem is tudom… Lassan el kellene fogadnom ezt a titulust, de még nem tudok magamra a szó klasszikus értelmében íróként gondolni. Egy olyan ember vagyok, akinek az a hobbija, hogy ír.
Ami az első lépéseket illeti, némelyek szememre vetették: kihasználom azon trendet, hogy a történelmi regények mostanában meglehetőst népszerűvé váltak. Hála Istennek ez valóban így van, ám 2008-ban, mikor belefogtam A kőfaragóba, még egyáltalán nem ez volt a helyzet. Műszaki végzettségű vagyok, korábban semmifajta irodalmi tevékenységben nem vettem részt, sok időmbe került megalkotni egy épkézláb kéziratot, még tovább tartott kiadót keresni, illetve találni. A Gold Book 2013 nyarán bólintott rá a megjelentetésre, amire aztán 2014 őszéig kellett várnom.


Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?

– Mielőtt belefogtam az írásba, rengeteget olvastam. (Mostanság szórakoztató irodalomra kevés időm jut, olvasmányaim nagy részét a kutatómunkához szükséges szakirodalom teszi ki.) A teljesség igénye nélkül: Ken Follett, Robert Merle, Bernard Cornwell, Wilbur Smith tartoznak kedvenc íróim közé, de említhetem akár Stephen Kinget is, annak ellenére, hogy a horrorhoz távolságtartón viszonyulok. Nem azt szeretem, amit ír, hanem azt, ahogyan ír. A honi szerzők közül klasszikusként Gárdonyit említeném, a kortárs írókat tekintvén nagy rajongója vagyok Bán Mórnak, szeretem Fonyódi Tibor történelmi regényeit, Csikász Lajos műveit.
Hogy ki mennyire hatott rám stílusom kialakulásában, azt nem tudom megmondani. Szeretem magam azzal áltatni, hogy nem hasonlítok senkire, saját „hangom” van.


Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?

– Elsőként nyomtatásban egy mesém jelent meg egy gyűjteményes kötetben négy évvel ezelőtt. Büszke voltam és boldog, ám az igazán katartikus élményt az jelentette, amikor először kezembe vehettem A kőfaragót. Mint a korábbiakban már említésre került: hosszú és göröngyös út vezetett el a megjelenéséig (majdcsak hat esztendő), de megérte!


Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?

– A hitvesem most olvassa az Ördögi erőt. Tegnap este azt mondta: „Ez olyan jó, hogy olvasás közben elfeledkezem arról, hogy te írtad!” Azt hiszem, ezzel meg is válaszoltam a kérdésed.



Miért éppen történelmi regény? Próbálkoztál mással is?

– Ez a műfaj áll a legközelebb a szívemhez olvasóként. Érdekel a történelmünk, fontosnak tartom a „szórakoztatva tanítást”. Vannak novelláim, amelyek fantasynek értékelhetőek, de alapvetően azok is valós történelmi helyszíneken és korokban játszódnak. Annyi regényötletet ad csodálatos, gazdag történelmünk, hogy bizton megmaradok e területen, és nem fogok (nem lesz időm) más műfajjal kacérkodni.


Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?

– Két éve az élet nagy ajándékának tartottam, hogy megjelent A kőfaragó, és javában dolgoztam a Szent László íján. Az azóta történtek minden várakozásomat fölülmúlták. Értékes barátokra tettem szert, csodálatos élményekkel gazdagodtam. Sokkalta többet kaptam, mint amit várni mertem.


Miért írsz? :)

– Provokatív kérdés, amire mondhatnám azt is, hogy: csak! Azért írok, mert élvezem, mert kizökkent a hétköznapok taposómalmából, mert izgalommal tölt el a kutatómunka, mert marad utánam valami olyasféle „örökség”, amire a gyermekeim majd büszkék lehetnek.

Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?


– Természetesen a Toldi következő, második részén dolgozom. Annak idején, mikor a szerkesztőm felvetette az ötletet, hogy: „Mi lenne, ha…”, trilógiában gondolkodott, hamar kiderült azonban (számomra), hogy három kötetbe semmiképp nem fér bele mindaz, amit szeretnék erről a korról, Toldi Miklósról, I. (Nagy) Lajosról elmondani - úgyhogy az elkövetkezendő öt-hat évem e sorozat jegyében fog eltelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése