Google+ Followers

2015. szeptember 6., vasárnap

Craz: Piroska és a teliholdkor mutáns szörnyeteg

Volt egyszer egy valaki szerint igenis kedves, aranyos, gyönyörűséges lány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, kivéve, aki mégsem, de ennek nyomós okai voltak. A forgatás végére az arca kipirosodott, mert a légkör itt véknyabb volt, mint szülőbolygóján – persze, csak amíg azt fel nem robbantották –, és nem szűrte meg annyira a nem messze lévő központi csillag sugarait, no meg sajnos az örömtüzek mellé is túl közel ült. Szó mi szó, a háta mögött elnevezték Piroskának. És ez ráragadt, mint silány minőségű anyagból készült gumikacsa.

A forgatás már tegnap befejeződött, de még tartott az értekezlet, amin a fejesek a film folytatásáról vitáztak. Piroskát ez eléggé untatta, így elhatározta, hogy egy kosárban lenyúl az értekezlet utáni vacsora svédasztaláról pár kiló finom falatot, és felüdítő sétát tesz a nem messze lévő négyszögletű kerek erdő elnevezésű tájegységben.
Miközben a fák között egy békacombnak tűnő dolgot majszolgatott, azon kezdett gondolkodni, hogy a négyszögletű kerek erdő név vajon síkban, térben, vagy időben értendő-e.
Mert ha síkban, akkor az alaprajza lehet egyszerre négyszögletű és kerek, amit úgy lehetne elképzelni, hogy fogsz egy papírból kivágott négyszöget, meg fogsz egy papírból kivágott kereket. Ezek után egy sima felületen tologatva elkezded őket pároztatni, amíg olyan konstellációba nem érnek, hogy elönti tudatod a felismerés, miszerint: Nini, ez pont olyan, mint a négyszögletű kerek erdő felülnézeti vetülete!
De ha térben, akkor ez lehet:
a: Egy kör alakzatban telepített erdő, amit úgy nyírtak meg, hogy távolról félgömbre rakott kocka alakúnak tűnjön.
b: Egy négyzet alakban telepített erdő, amit úgy nyírtak meg, hogy a teteje gömb alakú legyen.
Viszont, ha az egész elnevezési problémakör időben tekintendő, akkor ez egy olyan erdő, ami először kerek volt, de most négyszögletes. Vagy először négyszögletes volt, de mostanra – mivel nem gondozták – eléggé elburjánzott, és határozott kör alakot vett fel.

Piroskát annyira elfoglalta a fenti homályos mélységekbe hatoló eszmefuttatás, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre az eléje toppanó alakot.
Hát te hová mész, piros arcú kisleány, csak nem Esztergomba? Izé…
Állj, állj! – hallatszott hirtelen, amire mindketten felkapták a fejüket. – Újra vesszük! Piroska és a teliholdkor mutáns szörnyeteg, csapó kettő!

Hát te hová mész, piros arcú kisleány, csak nem a nagymamádhoz? – tette fel az eszébe ötlő kérdést a teliholdkor mutáns szörnyeteg.
Oda nem – felelte Piroska.
Hogyhogy? – értetlenkedett a teliholdkor mutáns szörnyeteg, mivel azt hitte, megint valami baj van a szövegkönyvvel.
Tudod teliholdkor mutáns szörnyeteg, nekem nincs nagymamám!
Miért, meghalt?
Á, ez nem ilyen egyszerű!
Nem ilyen egyszerű?
Nem. Ugyanis az egyik nagymamámról – aki az anyukámnak volt az anyukája – nem tudok semmit, mivel édesanyám nem élte túl a születésemet, így nem tudott bemutatni az ő édesanyjának, hogy látod Piroska, ő a te nagyid. Így mivel nem ismerhettem meg, első nagymama kilőve. Utána nevelő szülőkhöz kerültem, tehát lett két nagymamám – egyszerűség kedvéért nevezzük kettes és hármas számú nagymamának – csakhogy mikor megtudtam, hogy a szüleim nem a szüleim, ez a két nagyi is ugrott. Maradt tehát a negyedik számú nagymama, apukámnak az anyukája.
Akkor mégiscsak van nagymamád!
Nem, nincs – felelte Piroska.
Nincs? – csodálkozott a teliholdkor mutáns szörnyeteg.
Kitagadtam. Igaz, hogy már ő is rég halott, de én kitagadtam – válaszolta Piroska.
Igen? – hitetlenkedett a teliholdkor mutáns szörnyeteg.
Igen. Méghozzá két okból. Először is, én hercegnő vagyok, ő meg rabszolga volt. Természetes, hogy nem akarok egy rangon aluli nagymamát. Másodszor meg azért tagadtam ki, mert amíg élt, azt hangoztatta, hogy ő úgy lett anyuval terhes, hogy nem szeretkezett férfival. Valami képzeletbeli midikloriánokra fogta az egészet. Nevetséges. Biztos valami suttyó sivataglakó randidroggal elkábította. Aztán huh-huh, aztán usgyi.
Usgyi? – kérdezte a teliholdkor mutáns szörnyeteg.
Ja, usgyi – felelte Piroska.
És ha azt mondanám, hogy a halott nagymamádnak – a négyes számú nagymamádnak, akit halála után jogosan kitagadtál – volt egy titkos ikertestvére?
Miért, ezt fogod mondani?
Igen. És képzeld, itt lakik nem messze az ösvény mellett, egy kis házikóban.
Jaj, de jó! – örült meg a nem várt fordulatnak Piroska. – Akkor mégis csak lehet nagymamám, mert ha a kitagadott nagymamámnak az ikertestvére, akkor én őt örökbe fogadhatom!
Úgy van Piroska. Most menj, szedj arról a kis dombocskáról neki egy csokor virágot, én meg addig előre megyek, felkészítem rá, hogy hamarosan megérkezel.

Piroska úgy is tett, szedett egy csokor virágot.
Utána pedig visítva elrohant, mivel felháborodott evokmacik kergették meg. A macik azért voltak dühösek, mert Piroska megszentségtelenítette egy nagyra becsült háborús hősük kis dombocska alakú, áldozati virágokkal telepített síremlékét.

A teliholdkor mutáns szörnyeteg berohant az elhagyatott faházikóba, s az egyik szobában nagy meglepetésére talált egy bevetett ágyat. Hirtelen ötlettől vezérelve bebújt a takaró alá, hogy csak a rusnya, vérfarkaséhoz hasonló feje látszott ki.
Nemsokára – szintén futva – megérkezett Piroska is, aki megkönnyebbült, mivel lerázta a kurta lábú evokmacikat.

Te vagy az nagymami? – lelkesedett Piroska belépve a sejtelmes, félhomályba burkolódzó szobába.
Igen kedveském – felelte a teliholdkor mutáns szörnyeteg.
De hiszen te a teliholdkor mutáns szörnyeteg vagy! – kiáltott fel Piroska miután átadott két szál virágot, mivel csak ennyi maradt a nagy rohanás után.
Igen kedvesem, mert megcsípett egy mohó poloskapattintó bogár a Tatuin sivatagában. Ugyanakkor apukád anyukájának – akit halála után jogosan, két okból is kitagadtál – a titkos ikertestvére is vagyok.
De hát hogyan kerülsz ide te, aki apukám anyukájának a titkos ikertestvére is vagy? – kérdezte meglepetten Piroska, akit a gyorsan pörgő események kezdtek megszédíteni.
Az úgy volt, hogy miután megkaptam ezt a teliholdas kórságot, eléggé megszédültem, és egy – teliholdas – nyári éjjelen fellopóztam egy találomra kiválasztott teherszállító űrhajóra, ami ide hozott. És most, amikor elmesélted, hogy apukád anyukája milyen hülye mesét terjesztett valami midikloriánokról, egyből megörültem neked.
Jaj de jó! Nagymami! – suttogta Piroska négy lépésre az ágytól, ahogy örömében sokkot kapott, hogy szinte a parkettába gyökereztek a lábai.
Vigyázz Piroska, ez egy ádáz fenevad! – hallatszott a szoba ajtajából, majd valaki elrobogott mellette és kitekerte az ágyban fekvő örökbe fogadott nagymamája nyakát, mivel azt hitte, csakis az a gonosz sírmegszentségtelenítő lehet, aki után az evokmacik küldték, hisz a rabolt virágok is a kezében voltak.

Miért ölted meg egyből? Talán meg lehetett volna menteni, hiszen csak teliholdkor volt ilyen rusnya.
De Piroska, ez itt az Endor holdja, és állandóan teli. Ha keresztülfúrsz rajta, nem találsz légüres teret!
Akkor nekem már sosem lesz nagymamám? – sóhajtott fel Piroska csalódottan.

C’ est la vie – dörmögte Csuvakka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése