Google+ Followers

2012. július 13., péntek

Christine Ardens interjú



Mondj magadról pár szót!

– Harminckét éves vagyok, eredeti szakmám keramikus, sajnos jelenleg nem kreatív területen dolgozom. (Burkolt álláskeresési hirdetésünket láthatták.) Elég sokféle művészi érdeklődés mozgat, az írás viszi a pálmát: már kisgyerekként is mindenféle kitalált történettel szórakoztattam magamat és a barátaimat.
 Leginkább a mágikus realizmus, a szatirikus humorral bíró urban és noire fantasy, valamint a misztikus történetek állnak közel hozzám. Ezekben tudom elmondani azt, ahogy a világot, és a felszín mögött húzódó dolgokat látom. Vallom, hogy bármiféle művésznek lenni elsősorban ezt jelenti: látjuk ezeket a rejtett világokat. Természetéből következik aztán a továbbadás kényszere.
Minden igazi alkotó ismeri az érzést: én csak a postás vagyok, az üzenet fontosabb. A legfontosabb.
Az írás bár nem az egyetlen, de a legjobb eszközöm, hogy célba jusson.


Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

– Nehéz megválaszolni a kérdést, mivel az első próbálkozásiam még gyerekként történtek, és bár csak a saját szórakoztatásomra, de mindig is grafomán voltam.
Az első olyan novellám, amelynél megjelent az említett továbbadási kényszer, elég későn írtam, ha jól emlékszem, 2008 telén. Komolyan mindössze négy éve foglalkozom az írással.


Karcolat.hu?

– A Karcolattal akkor kezdtem el ismerkedni, amikor felötlött bennem, hogy szeretnék profibb vizekre evezni az írás terén. Ez pontosan akkor történt, amikor megírtam azt az első publikálásra szánt novellát. Egyszóval azonnal úgy éreztem, hogy olyan közegre van szükségem, ahol fejlődhetek. Már ekkor is kevésnek tűnt a vállveregetés.
Szerencsém volt: az első megkeresett hely telitalálatnak bizonyult. Azóta is ide kerülnek fel azok a művek, melyek nem egy kiadónak vagy pályázatra mennek, és szabadon publikálhatóak az Interneten.


Az írás mellett rajzolással is foglalkozol – illusztrációk készítésével is…

– Grafikus iskolába járok, csak azt nem tudom, miért ilyen későn: amióta koordinált a mozgásom, rajzolok, és nem is rosszul. Mégsem merült fel bennem korábban, hogy ezzel kezdeni is lehetne valamit. De tanulni sohasem késő. Grafikusi pályafutásom első szárnypróbálgatásai ezek az illusztrációk.


– A Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös kötetben már találkozhattunk két illusztrációddal. Második kötet, Etelka néni?

– Az első kötet illusztrációs munkái hozták meg a kedvemet, hogy a másodikba már történettel is szerepeljek. De az igazi jégtörő maga Etelka néni volt. Még csak halovány óhajként élt bennem, hogy talán írni kéne a második kötetbe, amikor Ártássy Etelka kisasszony teljes „életnagyságban”, a maga lehengerlő stílusában berobban az ihletfogó antennáim közé. Meg kellett őt írnom és rajzolnom, a nénit ismerve belátható, hogy nemigen volt más választásom.


– Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?

– El kellett gondolkoznom, és ezek után is diplomatikus választ adok: jelenleg negyvenhat darab novellám található meg a Karcolaton, ahová feltöltök minden komolyabb írást.
Van pár olyan művem, amelyek kiadónak készülnek, körülbelül öt darab.
Eddigi megjelenéseim főleg pályázatok kapcsán kerültek kiadásba.
Első volt 2009-ben az Út az erdőn át a Garbó kiadó ígértek antológiájában. Követte a Teremtés kicsit másképp a Sikoly irodalmi folyóiratban, majd a jelenleg csak a kötetben olvasható Lili és Tartozás a Pillantás a Pokolba antológiában. Legutolsó a Meztelen Ügynök irodalmi folyóiratban megjelent Szörnyek szövetsége. Előkészületben Etelka néni újra száguld! a Zombiapokalipszis második kötetébe, és valószínűsíthető majd egy Cherubionos megjelenés.


– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, illetve elkészíteni egy-egy rajzot?

– Általában minél kevesebb idő, annál több energia. Az igazi ihletek nem tűrnek halasztást. Mindent többször átírok, átrajzolok, újra és újra megnézek, értelmezek, elemzek. Etelka néni például megvolt egy-két nap alatt. Ez azt jelentette, hogy a gép előtt töltöttem minden szabad percem. Viszont az előzményeket, a világot tanulmányozni sokkal több idő volt. Hogy ne szaporítsam a szót: ez ihlettől függ, és attól, mennyire otthonos a téma, és mióta feszít belülről.


Min dolgozol most, mi lesz a következő műved?

– Most a Lidércfény pályázata ihletett meg, régóta akartam egy vérbeli posztapokaliptikus történetet a saját szám íze szerint megírni. Fejleszti az írót, ha nem ragad le egy stílusnál, ideje kipróbálnom.


2012. július


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése