Google+ Followers

2014. december 20., szombat

Trux Béla interjú



Mesélj valamit magadról!

Informatikus diplomát szereztem, és csupán a vakszerencsén és a feleségem ötletén múlott, hogy írni kezdtem. Sok évvel ezelőtt egy ismeretlen eredetű láz miatt lebetegedtem, és a megváltozott helyzet miatt nem találtam a helyem a világban. Csak vergődtem odahaza, és miközben nem történt semmi előrelépés, mindenféle haszontalan dologgal igyekeztem elütni az időt. Elég nehéz időszak volt ez, de a feleségem megpróbált kihúzni a letargiából. A díjnyertes kérdés így szólt: „Miért nem írod meg most a regényedet?“ Ugyanis már korábban is sokat beszéltem arról, hogy milyen jó lenne megírni azt a regényt, amit szívesen olvasnék, de sajna nem létezik. És mivel úgy tűnt, tengernyi az időm – legalábbis reméltem, hogy az orvosok nem állapítanak meg valami igazán rosszat – nekiláttam megírni álmaim történetét. Időközben megszületett a fiam, majd néhány évvel később a lányom is világra jött.

Mi történt veled mostanság?

Az év legnagyobb újdonsága, hogy elkezdtük az iskolát és az ovit. Gergő elsős, Mira kiscsoportos. És úgy néz ki, lassan az egészségemben is bekövetkezik a várva várt változás. De ezt lekopogom. Sikerült találni egy olyan orvost, akinek a tudása messze megelőzi a magyarországi állapotokat.
Szakmai szempontból a TRT, azaz a Történelmiregény-írók Társaságának megalakulása a legfontosabb változás. Olyan elismert írókkal fogtunk össze, mint Benkő László, Fábián Janka, Cselenyák Imre és Nemere István, hogy csak néhányukat említsem. A célunk a műfaj népszerűsítése.

Miért éppen a történelem?

Na igen. Elég érdekes választás ez egy informatikustól, főleg annak fényében, és hogy korábban elsősorban sci-fi és fantasy irodalmat olvastam. De amikor arra került a sor, hogy én is írjak, egy pillanatig sem gondolkoztam. Más téma szóba sem jöhetett, csak a történelem. Úgy voltam vele, hogy könnyen előfordulhat: ez lesz életem egyetlen regénye. Ha meggyógyulok, talán a nyugdíjas éveimig nem lesz lehetőségem az írásra − és ki tudja, hogy akkor is akarok-e még? Ha pedig nem élem túl a betegséget, maradjon utánam valami nyom, hogy itt jártam ebben a világban. A történelmi regényt elég komoly műfajnak tartottam, a történetet pedig már évekkel korábban kiötlöttem. Mit is beszélek? Ki akart íródni belőlem. Ő választott engem, nem pedig fordítva! És az is lehet, hogy a műfaj is csupán a témából következett.

Eddig két regényed jelent meg. Hogy állsz a novellákkal?

A közelmúltban jelent meg a Történelmiregény-írók Társaságának karácsonyi meglepetés e-kötete, egy ingyenesen letölthető antológia, ami a kortárs történelmiregény-írók novelláiból tartalmaz egy csokorravalót. „Gyere velem, babám, Istennek kebelére“ című írásommal a keresztes háborúk egy kevésbé ismert szakaszát, a gyerekek keresztes hadjáratát szeretném bemutatni az olvasóknak. És ha minden jól megy, jövőre nyomtatásba kerül egy sci-fi novellám is.

Történelmi regényíró vagy? Elkövettél írásokat más témában is?

Nem tudom, hogy az vagyok-e? Egyelőre igen, de biztosan lesznek más témáim is. Egy már most is van, egy alternatív valóságban játszódó bosszútörténet. Nem sci-fi. Csupán arról van szó, hogy a sztorinak politikai vonzata is van, és nem akarom, hogy rámsüssék a bármilyenoldaliságot. Alternatív pártok, nemlétező politikusokkal – egyébként is a történet a lényeg. De nem ez lesz a következő regényem, és valószínűleg nem is az azt követő. Majd pihenésképpen, két történelmi regény között.
De hogy válaszoljak a kérdés második felére is, a kétkötetes Akkonon kívül csak a már említett két novellám létezik, bár valamikor a középiskolás években írtam még néhányat. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném, ha előkerülnének. Kisiskolásként képregényeket rajzoltunk a haverokkal, meg a Kaland, Játék, Kockázat lapozgatós könyvek mintájára írtunk néhány rövidebb történetet. De publikált novellám korábban még nem jelent meg. Egy nagyregény mellett nem jutott rá időm, mert nem akartam megosztani a figyelmemet.



A templomos lovag (2012.) Mesélj róla!

Valamikor a ’90-es években nagyon megfogott egy Loreena McKennitt dal, a Mystic’s Dream. A számhoz képeket álmodtam magamnak: egy templomos lovag poroszkál a csillagfényes sivatagban. Ez hízta ki magát egy kétkötetes regénnyé. Ennek ellenére évekig a számítógép merevlemezén csücsült a történet, egészen addig, amíg a feleségem fel nem tette nekem azt a mindent eldöntő kérdést. Egyébként a templomos lovagot tulajdonképpen nem is mondanám első kötetnek. Egyszerűen csak arról van szó, hogy túl nagy volt a könyv terjedelme, és ketté kellett vágni.
A történet egy kisnemesi származású fiú szemszögéből mutatja be egy letűnőben lévő korszak végnapjait. Ebben az időben Európa már nem akarta ezt a háborút, sőt, egyenesen nyűgnek tartották, mind politikai, mind anyagi értelemben. A sors úgy hozza, hogy a főhősből templomos lovag lesz, és a Szentföldre kerül, pedig eredetileg esze ágában sincs odamenni. A regénnyel nem csak egy történetet, hanem az egész korszakot akartam ábrázolni. Ezért minden társadalmi rétegből útjára indítottam egy cselekményszálat, amik aztán a második kötetben találkoznak. Ráadásul a muszlimok szemszögéből is bemutatom az eseményeket. Szerettem volna, ha az olvasó is érzi, hogy itt nincs jó és rossz oldal. Csak egy háború, aminek az égvilágon semmi értelme. Persze a karakterek ezt nem így élik meg, mindenkinek megvan a maga motivációja.

Miért éppen ezt a korszakot választottad első regényednek?

Gyerekkorom óta szeretem a történelmet. Először a Mozaik képregényekben és a Ben Hurhoz hasonló szandálos filmekben, és a képes Bibliát nézegetve szembesültem a régmúlt korokkal. Azután az Alfa magazint bújtam. Itt olvastam először a vikingekről és egyéb érdekességekről. Azóta sem lankadt bennem az érdeklődés. És hogy miért ez a korszak? Ahogy már említettem, egy olyan regényre vágytam, ami nem létezett, csak az álmaimban. Rengeteg könyvet olvastam és szerettem, és ami megvolt az egyikben, az hiányzott a másikból, és fordítva. Márpedig jó ostromos regényt, ami még a lőfegyver felfedezésének kora előtt játszódik, nem olvastam. Kézenfekvő volt, hogy írjak egyet.

Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?

Olyan hosszú, hogy mire megjelent az Akkon, csaknem elfelejtettem örülni neki. Vagy harminc kiadónak küldtem el a kéziratot. Három elutasítást kaptam, a többiek még csak nem is válaszoltak. Fogtam magam, és egy író barátom útmutatása alapján megtanultam szinopszist írni. Így már lényegesen többen vették a fáradságot arra, hogy foglalkozzanak velem. Nagy kiadóktól kaptam ígéretet, de végül ezekből nem lett semmi. Végül rájöttem, hogy túl hatalmas a regény, és óriási kockázatot jelent egy ismeretlen író első mega-regényét piacra vinni. De a kitartás meghozta a gyümölcsét, végül kiadóra találtam. Minden kezdő írónak ezt tudom tanácsolni: ne adják fel!



Akkon ostroma Ezzel lezártad a történetet, vagy még folytatni fogod?

Nem árulok el titkot, ha elmondom − hiszen történelmi tény −, hogy Akkon elesett. Ezzel vége is a történetnek. Én erről az 1291-es ostromról akartam regényt írni. A főszereplő maga a város, így ezt a történetet folytatni nem lehet. Ugyanakkor maradtak elvarratlan szálak. A legtöbbjét annak ellenére hagytam így, hogy nem akarom folytatni őket. Hadd tegye meg az olvasó! Hadd gondolkozzon szabadon, rágja meg a történetet, keressen benne tanulságokat, érzéseket, bármit, amit szeretne! Ugyanakkor vannak olyan szálak is, amiket már írás közben azért szőttem a cselekménybe, hogy valamikor ismét felvehessem őket. De itt már egy másik történetről beszélünk, ami nem az Akkon cím része.

Mik a terveid mostanság?

Jelenleg az Eretnek című regényemen dolgozom. Általa szeretném bemutatni a magyar olvasóközönségnek azt a kevéssé ismert korszakot, amikor az országban végérvényesen megszilárdul a római típusú kereszténység. Felszámolásra került a rovás, azaz a pogánynak mondott betűk, és a jobbról balra történő írásmód. Üldözték a regösöket és a táltosokat, és szigorú büntetést kaptak a könyvrejtegetők. És minő balszerencse, hogy a tatárjárást követően meggyengült ország éppen ebben azidőben fogadta be a rokonnép kunokat, akiket Róma ugyancsak meg akart zabolázni.
Ez a regény egyébként egy teljesen másik történetnek indult, és a magyarországi cselekmények csupán a könyv 5%-át tették volna ki. De ismét úgy jártam, akár az Akkonnal: nem én találtam meg a témát, hanem az talált meg engem. Így az 5%-ból egy teljes kötet lesz, és csak utána folytatom az eredetileg kitalált történetet, aminek a vázlata időközben két kötetre terebélyesedett. Úgyhogy azt hiszem, egy trilógiáról beszélünk.


2014. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése