Google+ Followers

2012. július 18., szerda

Hertelendy Anna interjú




Mit tudhatunk rólad?

– Folyton mérgelődöm, szeretek nagyokat nevetni, és lelkes állat- és kutyabarát vagyok.
Vonzódom a különleges (néha különös) emberekhez, helyzetekhez, hobbikhoz, ugyanakkor nagyon konzervatív vagyok, és visszafogottan élek. A világ akkor tárult fel előttem, amikor tizenhat éves koromban elkezdtem a pilótaképzést. Ha az anyagiak nem szóltak volna közbe, valószínűleg még most is sportpilótaként tevékenykednék, de sajnos néhány éve abba kellett hagynom a repülést.


Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

– Általános iskolában írtam először történeteket. Az irodalomtanárunk rajongott a fogalmazásaimért, versenyeket rendezett, és sikerült olyan kötődést kialakítania bennem az anyanyelvünk iránt, ami a mai napig erősen él bennem.


- Kik vagy kik voltak rád a legnagyobb hatással?

- Elsősorban Karinthy Frigyes. Nem csupán a humora miatt… A görbetükör, amit a kor társadalma elé állított, különlegessé és páratlanná tette őt. Ady verseit egész gyerekkoromban faltam, aztán ott volt Fekete István, és még sokan mások. Minden elolvasott könyv hatással van rám, úgyhogy csak a teljesség igénye nélkül emeltem ki néhányat.


Karcolat.hu?

– Ott kezdődött az igazi novellázás. Amit elméletben nagyon jól megtanultam, azt a karcolaton tevékenykedő emberek segítettek átültetni a gyakorlatba. Egy dolog bebiflázni évek alatt, amit csak lehet az írásról, műfajokról, stílusokról, szabályokról. Másik dolog, ha valakinek van érzéke láttatni a saját gondolatait, vagy feltárni azt a valóságot, amit ő lát. És megint más a kettőt úgy egyesíteni, hogy ne csak a szerkesztő és a kritikus legyen elégedett, de én is azt mondhassam, hogy ezt most felvállalom. És minél többet gyakorol az ember, annál inkább rájön, mennyi mindent nem tud.


Az írás mellett rajzolással is foglalkozol – illusztrációk készítésével is…

– Igen, a képzőművészet a családunk erőssége. Akad szobrász, kosárfonó mester, de nagyapám például festő, fotográfus és reklámgrafikus, édesapám is tehetséges a szobrászatban, rajzban. Gyerekkorom óta fotóztam, és hobbi szinten rajzolgattam is, de tavaly nyílt rá először lehetőségem, hogy képeztessem magam, úgyhogy most munka mellett iskolába is járok.


Zombi apokalipszis?

– Imádom! A zombikkal mindezidáig erős fenntartásaim voltak, de a Lidércfény-csapat tálalásában végre tényleg tudok rajtuk nevetni.


– Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?

– Erre nem tudok válaszolni. Se azt nem tudom, mennyit írtam, se azt, ebből mennyi jelent meg. Néhány szakfolyóirat leközölt kutyákkal kapcsolatos novellát vagy cikket néhány éve, különböző honlapokon kikerült néhány írásom, legutóbb a Meztelen Ügynöknél jelentem meg, és persze az újságírós évekből is sok publikációm van. Ha viszont azt kérdezted volna, hogy hány olyan novellát írtam, amivel elégedett vagyok, akkor már pontosabb számot tudnék mondani.


- Hányat?

- Ötöt. J


– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, elkészíteni egy-egy képet?

– Rengeteg idő és rengeteg energia. Az írás évről-évre nehezebb. Régebben elég volt egy jó ötlet, leírtam, átolvastattam, és már ment is Karcra vagy bárhova. Az eredmény elfogadható volt, örültem az öt csillagnak, de most ez már valahogy nem elég… Bogarassá váltam. Onnan, hogy megálmodom a témát, megemésztem, kivitelezem, javítgatom és a végére pontot teszek, eltelhet akár egy év is. Ha hivatásos író lennék, ez a munkatempó elfogadhatatlan lenne. Szerencsére nem vágyom ilyen babérokra, jelenleg azért írok, mert szórakoztat, és mert talán jelenteni fog valamit az utókornak. A grafika azért ennél valamivel egyszerűbb, ott nem akadok meg, nem töröm a fejem fordulatokon, a kezem visz félig tudatosan, félig ösztönösen.


Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod, rajzod?

– Jelenleg íróbarátaimmal egy kulturális egyesületbe tömörülve azon dolgozunk, hogy kialakítsunk egy olyan alkotóműhelyt, ami a klasszikus értékeket eleveníti fel, és támogatja a profitorientált kiadók miatt perifériára szorult művészeket, akik valami egyénivel szeretnének előrukkolni. Szerencsére ez egy olyan társaság, ahol úgy érzem, minden író tanácsa aranyat ér, és azt szeretnénk, ha ezt más, a későbbiekben hozzánk látogató író/zenész/képzőművész is így érezné.


- Hol lehet benneteket utolérni?

- A honlapunk a www.spiritart-egyesuléet.tk  címen elérhető. Az oldal fejlesztés alatt áll, de a fórum működik, időről-időre új cikkek és írások is kikerülnek.


2012. július







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése