Google+ Followers

2015. május 23., szombat

Josh Sword: Düh

Három árnyék. Egy csatához kevés, egy munkához sok. Ősi árnyak, nesztelenek, és veszedelmesek. Elfeledett sírok őrzői. Mozgásukat szem nem láthatja, fül nem hallhatja.
A folyosó sötét. Fáklyák fénye elveszlik a félhomályban. Itt az árnyék az úr. Hatalmas tölgyfa ajtó. Két őr posztol fáradtan. Holtan rogynak össze. Megátkozott pengék végeztek velük.

Három alak. Egy barbár, egy tolvaj, egy íjászlány. Arcukon eltökéltség. Céljuk egy, indokuk más. A barbár mozdul. Egyetlen rúgás. Hangos dörrenés. Két katona esik össze. Az ajtószárnyak beterítik testüket.

Három betolakodó. A terem hatalmas. Végében király trónol. Dühös, majd rémült. Katonákért kiált. Ezernyi hangya. Sötétruhás fegyveresek. Mint az ár, zúdulnak be. Sokan vannak, nem félnek. A barbár vicsorít. A katonák hátrálnak. A lány útjára engedi a veszőt. A királynak már hűlt helye.

Három gyilkos. A tolvaj két rövid kardja villan. Vérszínezi a pengéket. A lány újra lő. A vessző utat vág. Két katonát küld a pokolba. Aztán újabb követi. Hullanak az őrök. A barbár kétkezes kardot húz elő. Nagyon lassan teszi. Megmutatja magát. Izmai hatalmasak. Istenek gyermeke. Nagyot ordít. Az első sorban állok felbotlanak. Mészárlás veszi kezdetét.

Három vadász. Térdig gázolnak a testek közt. Néma minden. Nincs jajszó, nincs nyöszörgés. Halott mind. Egyszerre vetik magukat a trón felé. A függöny mögött titkos ajtó. Nem állhatja útjukat. Ódon folyosó. Por és pókháló. Fáklyát ragadnak, úgy vetik magukat az ismeretlenbe. Futnak. Kanyarok és lejtők. Vasalt ajtó. A tolvaj szerszámot vesz elő. Nyílik az ajtó. Mögöttük lecsapódik egy rács. Csapda. Kiutat keresnek, de a rács nem enged.

Három áldozat. Kivont fegyverekkel lépnek a félhomályos terembe. Fentről gúnyos kacaj. Magasan erkély övezi a falakat. Körben falakhoz láncolt halottak csontvázai. Áldozatok. Aztán a hóhér. Óriás. Kétszer, olyan magas, mint a barbár. Kezében hatalmas kétfejű bárd. Nem tétováznak. Vessző röppen. Vakságra ítéli a szörnyeteget. A tolvaj hatalmasat ugrik, majd bukfencezik. Két penge hasítja át az óriás bokáit. Az térdre rogy, de a lendülettől és a fájdalomtól tovább zuhan. A barbár cselekszik. A szörnyeteg mielőtt arccal földet érne, már halott. Feje hangos koppanással állapodik meg a fal tövében.

Három berserker. Fentről döbbent ordítás. Parancsszavak. Ajtók nyílnak. Morgás. Egy, kettő, öt, sok. Farkasok rontanak rájuk. Éhesek és vadak. Egyszerre rohanják le őket. A lány tőrökkel harcol. A tolvaj táncolva kerüli el a végzetes agyarakat. A barbár szabad kézzel végez velük. Csontjaikat tördeli. Hamar végeznek, de testüket vér áztatja. Fáradnak, de dühük emberfeletti erővel ruházza fel őket. Kijáratot keresnek és találnak.

Három végzet. Kanyarok és emelkedők. A király egy követ rugdos a falon. A titkos ajtó nem működik. Rémülten pördül meg. Kardot ránt, de keze remeg. A vessző a falhoz szögezi a koponyáját. A titkos ajtó recsegve kinyílik.


Három ígéret. A lány imát rebeg az istenekhez, amiért megbosszulhatta apja halálát. A tolvaj egy zsák kincset rögzít lovára. Együtt távoznak a palotából. A kapuból még utoljára búcsút intenek a királynak. A nép jogos uralkodójának. A barbár mosolyogva int vissza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése