2015. május 25., hétfő

Para Celsus: Trolla' Killa'

Lord Throllstone végigjáratta szemét a rettegő nyájként bűzös csomókba sűrűsödő és életükért reszkető karcosokon. "Most megkapjátok!" – gondolta a nagyúr, és komótosan felcsatolta acélkarmait, hogy szétszaggassa a sok akadékoskodó, fitymáló, beképzelt írócskát. "Ütött az utolsó órátok, nyomorult..."
– Pocika, kész a babfőzelék, gyere vacsizni!
A húszas éveit taposó, és a Poci névre csak kelletlenül hallgató fiatalember duzzogva emelte fel tekintetét laptopja képernyőjéről.
– De anyaaa... Éppen novellát írok!
– Kihűl a vacsi, és ha hidegen eszed meg a hamit, elcsapod a hasikád!
– De most jön a legjobb rész, és...
– ASZTALHOZ!
Poci bosszúsan feltápászkodott, megdörzsölte elmacskásodott lábát, aztán kelletlenül kimasírozott a konyhába.
– Hogy nem hagynak békén írni...

A jóképű Lord DeTroil ötcsillagokat hintett a karcos nők lába elé, kik áhítatosan zihálva szedték össze a jólelkű és nagyon sármos úr adományait. "Ó, DeTroil, hogy te milyen vonzó vagy!" – nyögdécselték. "Ah, az ötcsillag a gyengém, nem tudok ellenállni, ha egy pasas ötösre értékel!" Míg a nők egymást lökdösték, hogy közelebb kerülhessenek hozzá, a délceg Lord arcára komor mosoly ült ki. "Ostobák! Ha tudnátok, hogy csak játszom veletek, elcsábítalak titeket, s összetöröm szívetek! Meglakoltok a sok negatív kritiká..."
BIPP!
Antihősünk bosszúsan nyitotta meg a facebook-chatet, és olvasta el a bejövő üzenetet.
"Szia, Drágám! Mit csinálsz, miért nem írtál rám egész délután???? :O :("
Poci elhúzta a száját, és gépelni kezdett.
"Áh, semmi külcsy, csak épp kerestem egy új, szívecskés háttérképet a profilomra. Hogy mindig rád emlékeztessen!!!4!"
"Jaaaaa... Akkor okés. Majd hívj! Köszcsy-puszcsy! Szercsy van és lávcsy!"
Poci megropogtatta az ujját, és elmormolt egy halk káromkodást. Hogy nem hagyják írni az embert...

"Hahaha!" – kacagott fel a sátáni, isteni és hatalmas Lord Trolla. – "Elraboltam a karcolat.hu biológusait, név szerint Dorát és Kentaurt, most pedig ráveszem őket, hogy kísérletezzenek ki a számomra egy óriás, mutáns katicabogarat! A katicák olyan cukik és pöttyösek, senki sem fogja sejteni, hogy az én példányom valójában egy fékevesztett gyilkológép, amit a karcosok húsának leszaggatására tenyésztettem ki! Méltó bosszút állok a sok lecsillago..."
BRRRRRRR!
Poci lesöpörte magáról a chipsmorzsákat, majd kibattyogott az előszobába, és ajtót nyitott. Néhány tintás kezű és arcú fiatal állt előtte, egyikük tenyerében tablet villódzott. Mindannyian őszinte érdeklődéssel pislogtak az értetlen tekintetű Pocira.
– Aha. – Így a tabletes. – Bemértük, ő az.
– Azért ne bántsátok nagyon... – aggodalmaskodott egy napszemüveges lány.
– Á... – felelt egy nagydarab, feltűnően fehér fazon, akinek valahogyan hiányzott a pupillája és az írisze. – Te még egy gyerekgyilkos pedofilt is képes lennél megsajnálni...
A fiatalok beljebb léptek, körbevették Pocit, egyikük pedig fenyegetően megemelt egy tízkilós Remington táskaírógépet.
– Szóval stikában lecsillagozunk másokat...
– Egyszerre tíz profillal dajdajozunk az oldalon...
– És magunkkal beszélgetünk...
– Feldicsérjük a saját alteregónkat…
– Hát mondd meg, szabad ilyet?
Poci menekülni akart, de elbotlott egy galád módon a lába elé hajított írógépszalagban. A karcosok lerohanták áldozatukat, megkötözték, megmotozták.
– Nézzétek, egy félkész novella!
– Itt meg egy öndicsérő hozzászólás! Fogadjunk, most akarta kiposztolni!
A sok szőrözős akadékoskodó félholtra szurkálta a novellát, belekötöttek a vesszőhibáiba, az érzelemmentességébe, a sterilitásába. Miután a szerteszét analizált írás visítva elbújt a szekrényben, a karcosok nagyot szusszantak, összenéztek.
– Ezzel megvolnánk. És most…?
– Mit szólnátok egy sörhöz? – érdeklődött ártatlan képpel egy szakállas egyén.
– Felőlem… – vont vállat egy másik, aki feltűnően hasonlított Al Bundyra. – Ki fog fizetni?

A saját zoknijával gúzsba kötött Pocinak három órájába telt kiszabadulni.
– Hm… Aú! – dörzsölgette elgémberedett tagjait, tekintete elkalandozott. – Vajon valamit rosszul csináltam? Talán tényleg nem kellett volna tíz profillal trollkodnom? Talán… talán a karcosoknak van igazuk?
Antihősünk indulatosan toppantott, aztán megrázta a fejét.
– Hát persze, hogy nem! Hülye, kötekedő barom mind! – Azzal leült a laptopja elé, és a címsorba bepötyögte a karcolat.hu-t. Rányomott a regisztráció gombra – ideje létrehozni a tizenegyedik alteregót is.

Most megkapjátok, idióták!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése