Google+ Followers

2012. december 10., hétfő

Mab Tee interjú



– Mit lehet tudni rólad?

– Attól függ, mire vagy kíváncsi? Komolyra fordítva a szót, azokhoz a szerzőkhöz tartozom, akik Magyarországon két nyelven, magyarul és németül alkotnak, és meg is jelennek a műveik. Bár az utóbbi időben a magyar nyelv került túlsúlyba, nem tettem le arról az álmomról sem, hogy egy saját – nem lefordított – német nyelvű kötetet tegyek fel a polcra. Ambiciózus nőnek tartom magam, szeretem a lehetetlennek tűnő küldetéseket, ez nemcsak az írásra jellemző. Gyerekkorom óta vannak terveim, amiket előbb-utóbb meg is valósítok. Igyekszem átlátni és megérteni az összefüggéseket, ez vonatkozik éppúgy a természet törvényeire, mint az emberek motivációjára. Az utóbbi olykor keserű leckéket is tartogat. Szívesen lennék a civil életben nyomozó vagy profilalkotó. Írás szempontjából néha szeretek kísérletezgetni, mellette persze fejlődni, minél több tapasztalatot gyűjteni. Az igazságtalanságot nehezen viselem el, ennek olykor hangot is adok, vagy egyszerűen csak megírom. Talán ezért is neveztek egy külföldi cikkben temperamentumos szerzőnek.


– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

Általános iskolában történt, a Pál utcai fiúk folytatását írtam meg.


– Ki, vagy kik voltak rád a legnagyobb hatással?

Ha most neveket szeretnél hallani, ki kell, hogy ábrándítsalak. Sok ember volt rám hatással nemcsak életem során, hanem az írás területén is és nem szeretnék kihagyni senkit. Tulajdonképpen az összes régi nagy és kortárs író/költő, akinek művét olvastam formálták/formálják stílusom, mint folyó a tájat. Akadnak német nemzetiségi és magyar szerzők, szerkesztők, olvasók, egyszerű emberek, rokonok, barátok, ismerősök, akik nagyon sokat hozzátettek/hozzátesznek a szerzőhöz és az emberhez is. Köszönettel tartozom nekik.


– Hány novellát írtál eddig, és ezek közül mennyi jelent meg?

– Számszerűsíteni elég nehéz, de akár a németet, akár a magyar nyelvűeket, illetve a különböző álneveimen írt novellákat nézem, kevés kivétellel mindegyik megjelent, főleg nyomtatásban. Idővel a kivételek nagy része, némi átdolgozással, valamilyen formában napvilágot fognak látni.


– Mik a tapasztalataid a különböző pályázatokról?

A pályázatok révén rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, sok embert ismertem meg, sok lehetőséget kaptam általuk a megjelenésre. Vannak pályázatok, melyeken továbbra is –ha időm engedi – részt veszek, ilyen például a Preyer Hugó, a Lidércfény, a Holnap Magazin és az Irodalmi Rádió pályázata, vannak olyanok, melyeken tervezek elindulni, és akadnak olyan kiírók is, akiknek pályázatait messzire el fogom kerülni.


– Sci-fi, vagy inkább fantasy?

Mindkettő. Hangulattól, témától függ. Ugyanez vonatkozik az olvasásra is.


– Zombi Apokalipszis Simagöröngyösön, avagy Ízirájder Dönci tényleg Babi néni unokaöccse?

Szegény Dönci. Babi néninél fösvényebb tántival ritkán találkozik az ember.


– Mennyi idő és energia megírni egy-egy novellát?

Attól függ, mi a téma. Ha sci-fit írok, sok időt vesz igénybe, ugyanis igyekszem elolvasni az adott témában fellelhető cikkeket, megérteni az összefüggéseket és átültetni élvezhető formába, nem könnyű feladat.
Kötött fantasy világra épülő novelláimnál szintén utána kell olvasni a szabályoknak, történelminél az adott kornak, kriminél nagyon oda kell figyelni, hogyan építsd fel a történetet úgy, hogy fenntartsd az olvasó érdeklődését.
Azaz röviden: sok.
Néha azért akadnak gyorsan születő írások.


– Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli terveid?

Jelenleg egy fantasy regényen dolgozom, ha befejeztem, írok egy másikat.



2012. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése