Google+ Followers

2015. május 17., vasárnap

Maggoth: Tiltott gyümölcs

Reggel arra ébredt, hogy ismét rátört a kínzó vágy. Elöntötte az önutálat, jól tudta, nem ez az igazi életfeladata. Biztosan nem azért született, hogy bárminek is a rabjává váljon. Fontos és nagy dolgokat kellene tennie ahelyett, hogy esetlenül, szögletes mozgású betörőként végigoson a folyosón, vigyázva, nehogy felébressze a ház asszonyát, aki mélyen alszik a hálószobában.
Tisztában volt vele, hogy ez egy őrült, holo-vígjátékba illő jelenet, de egyszerűen nem tudott ellenállni a kísértésnek. Aggályosan ügyelt minden mozdulatára, nem akart semmit sem leverni, míg a céljához ér.
A kamrához vezető utat mindenféle anakronisztikus kacat szegélyezte: afrikai maszkok, maja termékenységi jelképek, hatalmas vázák és ízléstelen szobrok tették akadálypályává a terepet. A filigrán alkatú Mrs. Maisie a mániákus gyűjtők sorába tartozott. Lakókörnyezete avítt holmikat kínáló bolhapiacra emlékeztetett; otthona régimódiságát kihangsúlyozta egy olyan, a többség számára haszontalannak számító helyiség megléte, mint a spájz. A társadalom átlagos tagjai 2045-ben többnyire már virtuális bútorokkal rendezték be a házukat, és kvantumterekben tárolták a holmijukat. Mrs. Maisie elszánt konzervatív volt, és csak az áthatolhatatlan magány késztette rá, hogy nyitni próbáljon a szép új világ technológiai csodái felé.
Ahogy a kamra felé igyekezett, egy embermagas velencei tükör mellett is elhaladt, de rá sem pillantott csillogó felszínére, mert úgy érezte, menten belehalna a szégyenkezésbe, ha viszontlátná saját magát, amint épp rosszban sántikál. Önvizsgálat helyett inkább zajtalanul továbbsuhant, noha a légies könnyedség meglehetősen távol állt a fizikai adottságaitól. Minél közelebb ért az áhított ajtóhoz, annál jobban fojtogatta az izgalom, belülről jóformán már remegett, hogy újsütetű szenvedélyének hódolhasson.
Érezte, mennyire abszurd az egész helyzet, de semmit sem tehetett ellene. Menthetetlenül függővé vált, mint a boldogság adagjukért remegő nanodrog fogyasztók, akik odaadnák a fél karjukat egy belövésért. Ironikusnak találta, hogy olyasmire van így rágerjedve, amiért egy „normális” kábítószeres a kisujját se mozdítaná, de úgy vélte, mindenkinek akadhat valami gyengéje.
A kamraajtó nesztelenül feltárult, a polcokon takaros oszlopokban sárgabarack darabokkal teli befőttesüvegek sorakoztak. A tetőablakon keresztül tökéletes rálátást nyílt London gravókkal teli égboltjára és egy kibernetikai cég gigászi ebihalként tovaúszó, holografikus reklámjára, amely a Lampard Konszern érzelemgenerátorral felszerelt androidjait kínálta kipróbálásra.
Nem törődött a külvilággal, figyelmét sokkal inkább lekötötte a kamrában rejtegetett nyalánkságok látványa. Az alsó sorokban tátongott már néhány rés, fájón emlékeztetve őt múltbeli botlásainak emlékére. Néhány percig győzködte is magát, hogy jobban tenné, ha ellenállna a kényszerítő vágynak, végül mégsem tudott megálljt parancsolni az ösztöneinek. Hevesen megragadta a kiválasztottját, a befőttesüveg fedele fülsértően megcsikordult az ujjai között. Már a zaj sem érdekelte, feltépte a tárolóeszköz tetejét, és merev ajakkal, mohón falni kezdte a kompótot.
Előreugró állkapcsán sárgás lé csordult. Eszelősen zabált, bár ízeket nem érzett. Maga sem értette, miféle megszállottság hajszolta újra meg újra ebbe a beteges viselkedésbe. Talán a tiltott gyümölcs édessége kergette ezekbe az egyre gyakoribbá váló perverz, titkos lakomákba.
Mire meghallotta a nő közeledését, elkésett, az ajtó szemrehányó nyikordulással kinyílt mögötte. Az asszony egyetlen szót sem szólt, amikor szembesült vele, hogy ismét rajtakapta, csak vádló arckifejezéssel rámeredt, aztán felindultan kifordult a kamrából.
Ő egy ideig tétován állt, nem tudva, mihez kezdjen, aztán kezében a bűnjellel követte a hálószoba résnyire nyitva maradt ajtajához. Bentről kihallatszott, ahogy Mrs. Maisie fojtott hangon, alig leplezett felháborodással a holón tárgyal valakivel:
Igen, már megint fülön csíptem a spájzban, ahogy a befőtteket dézsmálta! Ez kérem, nevetséges! Értem én, hogy érzelemgenerátorral van felszerelve, de ez akkor is tűrhetetlen! Mi van, ha torkosság csak a kezdet? Azonnal vigyék innen a nyavalyás gépezetüket!

Mozdulatlanul állt, és az ajtórésen keresztül a felhevülten magyarázó nőt bámulta. Mrs. Maisie csak egy nagyon vékony pongyolát viselt, tökéletes alakja csábítóan átsejlett a könnyű anyagon. Az asszony szavai különös izgatottságot keltettek benne, ahhoz hasonlót, amit gyümölcstolvajlás közben érzett. Hagyta kihullani az ujjai közül a befőttesüveget, aztán új keletű vágyakozástól hajtva kitárta a hálószoba ajtaját, és álmatag mosollyal elindult befelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése