Google+ Followers

2016. május 8., vasárnap

Forsaken: Warcraft, avagy a legenda gyökere

18+

"Annyira imádtam korábban ezt az intézetet! Mióta bekerültem ide azért, mert húsklopfolóval ütöttem vissza az öcsémnek a párnacsatában, azóta aranyéletem volt. Tök jól elvoltunk: mindig kiszökdöstünk klánostul a környékre a nyannyerek lakását kirámolni, falevelekből tekertünk cigit, leköpködtünk minden kóbor kutyát, amikor meg odajöttek hozzánk, agyonbasztuk őket PVC csővel vagy teli szemeteskukával. Még az sem zavart, ha néha meghalt közülünk valaki. Például amikor fogadtunk a Guldival, hogy nem meri feltenni a tűzhelyre a gázpalackot. Az a gyerek egy igazi baromfasz volt, pár másodperc alatt egybenyitotta a konyhát a szomszéd vécével. Még akkor is röhögtünk, mikor a nevelők velünk sikáltatták le utána a csempét, mi meg végig a Guldi összeégett béldarabjaival csapkodtuk egymást.
Azok voltak a szép idők! Legfeljebb az alagsorban lazulókkal balhéztunk össze – oda pakolták a legproblémásabb arcokat –, akiket egymás közt „hordásoknak” hívtunk. Néha találkozott a pofád egy-egy virágtartóból hajtogatott húszas sebzésű boxerrel, de az legalább fésztufész küzdelem volt, ahogy azt kell. Meg lehetett szokni, na. Sőt, a Trall Dzseronímóval én többször üzleteltem is, mert ő tudott olyan cigit tekerni, hogy négy ember voltál tőle egyszerre. Tök jó srác volt, sajnáltam is, hogy a retardáltak közé tették csak azért, mert meggyújtotta a saját, benzinnel átitatott szarát és azzal dobálta a régi sulija ablakait.
Na de az aranykorszak immár véget ért! Mégpedig akkor, amikor behozták ide azt a két állatot, hogy lőném faszon az anyjukat! Azóta annyira kaotikus lett minden, hogy miattuk hetente változtatni kell az intézet szabályzatát, és már a felügyelők sem tudják követni, hogy most mi van. Úgy kitört a káosz, hogy szinte már a suliban éreztem magam! Szörnyű!
Az egyik nagy balhémester az természetesen az Ili Dani volt. Már a megérkezésekor a hideg rázott ki tőle, mert úgy álltak a szemei, hogy megijed tőle a horrorfilm. Az unokatesója, a Malfi már régóta nálunk csövezett – tudjátok, a csávó, akinek faágakat nyomtak a fejébe a haverjai –, az mesélte, hogy amúgy normális volt a tag, de egyszer a szülei elutaztak két hétre, a gyereket meg faszán fent felejtették a padlásra zárva. Mikor hazajöttek és kiengedték, kiderült, hogy a kissrác addig bogarakon és fagyállón élt, és kitalálta, hogy tud beszélgetni a démonokkal. Az ősök meg annyira féltek tőle, hogy inkább beküldték hozzánk. No komment.
A másik buzi állat meg az Artasz Ricsi. Az állítólag tök kocka gyerek volt, meg katolikus bölcsibe járt, meg lebérmálkozott négy évesen, meg minden. Aztán egyszer a közértből hazafelé talált egy halálfejes bicskát a hóban, és azóta azzal bököd mindenkit, miközben vihog, mint valami elbaszott hiéna. Akkor hozták be, mikor már az apja tökét is elkezdte szurkálni poénból. Na, képzelheted, milyen lehet egy ilyennel egy fedél alatt!
Azóta nem volt egy perc nyugtunk sem! Ezek ketten állandóan egymást gyilkolták, de néha sajnos minket is. Az volt a rögeszméje mindkettőnek – látszik azért, hogy a zsák megtalálja a foltját –, hogy harcosokat gyűjtenek maguk mellé az egymás elleni háborúhoz. A Dani az fel akart gyújtani mindenkit, mert hogy ő vezeti a „lángoló légiót”. Haha, kurva nagy poén, kis pszichopata köcsög, hogy nyelt volna le anyád egy piranhát! De a Ricsi gyerek sem volt jobb, mert az meg a halottak seregét akarta vezetni, és a toborzást sajnos nem magán kezdte. A portást, a Muradin Ézsaut már agyon is szurkálta egy kihegyezett jégkrémpálcikával. És akkor még nem a kurva anyját az ilyennek?
Azóta már a hordásokkal sem kötekedtünk, mert mindenki együtt félt ettől a két kreténtől. Egyedül a Jani nem, mert az állítólag totál bele volt zúgva az Artasz Ricsibe. Félreértések elkerülése végett: a Jani egy albínó lány, akit a szülei annyira utáltak már a születésekor, hogy kibaszásból férfinevet adtak neki. Nem csoda, hogy szegény lány megkattant. Mondjuk arra nem magyarázat, hogy miért gerjed egy ilyen agyilag bakancstalp csávóra, mint a Ricsi. Még tőlem kért tanácsot, hogy miként férkőzzön a közelébe. Mondja nekem:
– Uti, te ha lány lennél, és szerelmes lennél a Ricsibe, mit tennél?
– Hogy mit? – tűnődtem. – Keresnék egy szép, tiszta papírt, amit még be is fújnék illatos parfümmel. Aztán keresnék hozzá egy minőségi grafitceruzát. Magam elé fektetném a papírt, őszintén kiírnám magamból az összes gyengéd érzésemet, gyöngybetűkkel. Amikor készen lennék, alaposan átolvasnám elejétől végig. Aztán összetépném az egészet, a ceruzával belenyúlnék a legközelebbi konnektorba, és megdöglenék a picsába, amiért egy idióta kurvának születtem.
– Olyan szemét vagy, Uti!
– Mondhatsz rám ilyeneket, de megbánod te még, hogy egy ilyen sráccal kezdtél, amikor majd lemészárolja a családodat egy fogkefével!
– A Ricsi lemészárolta a családomat egy fogkefével! – borult Jani sírva a nyakamba pár nappal később.
– Semmi baj, Jani – veregettem meg a vállát. – Nem tudhattad előre.
– Most mi lesz velem? – fújta a taknyát az ingembe a lány. – Mit fognak gondolni rólam a többiek, ha ezután összejövünk?
– Emiatt igazán nem kell aggódnod. Most mondták nekem a Malfiék, hogy a gyereket a gyilkosságok miatt különösen szigorúan fogják büntetni.
– Kivégzik?
– Dehogyis. Kiskorút nem végezhetnek ki. Csak egy kis lobotómiát fognak végrehajtani rajta.
– Hála az égnek! Akkor még van esély, hogy egyszer megszeret.
– Meglátod, Jani, le sem veszi majd rólad a szemét.
Hát ezt a dolgot nagyon benéztük. Ricsi nemhogy gond nélkül megúszta a műtétet – valószínűleg nem volt a fejében semmi, amit roncsolni lehetett volna –, de valahogy sikerült neki az orvosokat visszalobotomizálni. Ami még rosszabb, sikerült beidomítania őket, hogy csak neki engedelmeskedjenek. Sikeresen megszerezte hát a zombihadseregét, amire vágyott, és amivel egyből meg is indult az intézet ellen. Here we are in szar!
Össze is ült sebtében a kupaktanács, hogy miként akadályozhatjuk meg a zombiapokalipszist. Legkézenfekvőbb ötletként fogtuk a Danit, aztán kidobtuk az intézet kerítésén a gecibe, hogy rendezzék le a dolgot egymás között. Azt hittük, hogy ha Danit kinyírta, akkor eltűnik az agyhalottjaival együtt, és békén hagy minket, de a cukros faszt! Dani épségben visszajött, és elmondta nekünk, hogy Ricsinek most van egy képzeletbeli barátja, valami király vagy kicsoda, aki arra biztatja, hogy foglalja el a felső emeleti társalgóban álló páfrányt, és útközben öljön meg mindenkit. Jellemző, még képzeletben is csak szociopata barmokkal barátkozik.
Mielőtt tovább kérdezhettük volna arról, hogy miket beszélt még Ricsivel, Dani szó nélkül elvonult, és elkezdte rágcsálni a Guldi koponyáját, amit a hordások tettek el emlékbe. Gondoltuk, hogy inkább békén hagyjuk őt, és másik terv után nézünk. Nem volt más hátra: meg kellett küzdenünk Ricsi zombijaival.
A vészhelyzet kihozta belőlünk az összefogást és az önfeláldozást: a felsőbb cél érdekében mindenki összedobta a köcsögeit és csicskáit, az élükre állítottuk a Janit, aztán előreküldtük őket a zombik ellen. Kábé tíz percig bírták is a sarat. Egyedül Jani élte túl a támadást, mert elájult, amikor a Ricsi megszólította, a zombik meg még nem voltak képesek lehajolni a földig, hogy szétmarcangolják.
A második terv az volt, hogy összefogunk a hordásokkal, és bebarikádozzuk magunkat a páfrány elé. Dzseronímó vezette a hordásokat, Malfi meg a normálisakat, de meg kell mondjam, rossz volt nézni a bénázásukat. Sorra küldték a halálba az arcokat, miközben nem vették észre, hogy igazából csak elég magasra kéne mászni, hogy a zombik ne érjenek el. De én persze hiába beszélek, én csak takarodjak vissza az öcsémmel párnacsatázni, és bízzam a dolgot a szarvasemberre.
De eddig bírtam. Most feltöltöm ezt a videót a vlogomra, aztán fogom szépen a húsklopfolómat, és megmutatom ezeknek a gyíkoknak, hogy kell zombikat irtani. Elvégre Left4Dead-en nőttem fel. Na, sziasztok!"
*
Ez volna a videó, amiről beszéltem. Ezt töltötte fel ez a bizonyos Uteráthy János két és fél perccel a feltételezett halála előtt. A holttestbe beleszúrva egy kanalat, egy PEZ cukorkaadagolót és egy pakli kosaras kártyát találtunk. Még folyik a vizsgálat, hogy melyik oltotta ki az életét.
Ami a gyanúsítottat illeti: Artasz Richárd Menrót, miután a nevelőintézetből elmenekült – szemtanúk szerint azért, mert rá akart szállni egy pillangó –, a megyei elmegyógyintézet néhány szakorvosával és egyéb alkalmazottjával kiegészülve a város iparvidékén, egy hűtőházban rendezte be főhadiszállását. Sokáig tartott, mire összeszedtünk egy megfelelő nagyságú, kellően képzett csapatot, akik hosszú tűzharcban először agyonlőtték, majd miután ez nem használt, halálra taposták a szerencsétlen gyanúsítottat. Az ügyet úgy tűnik, lezárhatjuk.

Most pedig térjünk át a legújabb, még égetőbb fontosságú problémánkra, miszerint a belvárost egy bűnbanda tartja rettegésben. Annyit tudunk a szervezetről, hogy tagjai képzett harcművészek, radikális neo-buddhisták, illetve frissen szökött állatkerti pandák…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése