Google+ Followers

2016. szeptember 17., szombat

Smilezolika: Serengeti

– Jó napot!
– Üdvözlöm.
– Meg tudná mondani, mennyi az idő?
– Nem.
– Az ott véletlenül nem egy karóra a csuklóján?
– De igen.
– Akkor megnézné?
– Nem tudom.
– Miért, ha szabad kérdeznem.
– Mert futás közben nem megy.
– Értem. De csak egy pillanat az egész, addig lelassíthatna.
– Nem lehet, sietek.
– Annyira?
– Nézze, oroszlán úr. Pontosan tudom, amennyiben lelassítanék, maga megpróbálná elkapni a torkomat. Fuldoklás közben pedig nem tudok beszélni, azaz feltételezhetően magát valójában nem is a pontos idő érdekli. Mellesleg szeretném tájékoztatni, hogy amennyiben tíz centivel közelebb jön a faromhoz, orrba fogom rúgni. Amúgy, ha jobbra tekint, láthatja, amint az antilop urak épp legelésznek. Nekik is van órájuk. Kérdezze meg őket, ha tényleg annyira kíváncsi. Egyébként miért nem elég magának annyi, hogy kora délután van, ami mind üldözésre, mind menekülésre a legalkalmatlanabb napszak. Meleg van, száll a por, allergének, ilyesmi.
– Igaza van, zebra úr, nekem is nagyon melegem van. Mindenesetre jót beszélgettünk és köszönöm a tippet az antilopokkal kapcsolatban. Viszontlátásra.
– Viszontlátásra.

– Elnézést, antilop urak, meg tudnák mondani, mennyi a pontos idő?
– Az előbb még meg tudtuk volna, most már viszont rohanunk.
– És nem volt önök között egy sem, aki megnézte volna indulás előtt?
– Én megnéztem, de a rémülettől elfelejtettem. Egyébként miért olyan fontos az magának?
– Mert így nem tudom eldönteni, hogy ez most a tizenkettő negyvenes, vagy a tizenhárom huszonötös vadászat-e.
– Lényeges?
– Igen. Kettőtől nekem kell vigyázni a gyerekre.
– Ha megáll egy pillanatra ott, ahol van, és megígéri, hogy nem mozdul egy tapodtat sem, megnézem.
– Igazán lekötelez.
– Háromnegyed kettő múlt.
– A teringettét, elkések. Ne haragudjon, most nem áll módomban továbbkergetni önt.
– Semmi gond, egy napot még kibírok élve. Amúgy hol van az órája? Egy hete sincs, hogy mindenki újat kapott a parkban.
– Tegnap ráharaptam véletlenül és tönkrement, miközben épp az ön nagymamáját marcangoltam. Azóta teljes időzavarban vagyok.
– Ó! Ez elég komoly figyelmetlenség volt. Máskor jobban vigyázzon, tudja, milyen ritkán küld manapság segélycsomagot a Rolex.
– Tudom, és nagyon sajnálom, hogy így alakult. Igazság szerint megvan még a Breitlingem tavalyról, de részben nem megy a bozót színéhez, részben pedig mindössze öt centiméterig vérálló, ami nekem sajnos kevés.
– Elhiszem. Arról nem is beszélve, hogy a formavilága is meglehetősen kínos. Nagyon érződik rajta a tavalyi jelleg. Annyira elavultnak tűnik, hogy magam sem viselném szívesen.
– Na, ugye! Ezt mondtam én is a feleségemnek, de láttam rajta, hogy nem érti, miről beszélek. Inkább sose tudjam többet a pontos időt, minthogy kinevettessem magam azzal az vacakkal. Mindenesetre annak örülök, hogy ennyire egyezik az ízlésünk. Igazán sajnálom a nagymamáját, minden bizonnyal tőle örökölte a világlátását.
– Ez így van. Finom asszony volt. Nem véletlenül nem menekült ön elől sem. Nagyon tartott tőle, hogy futás közben kiszakad az új harisnyája. Az elvek antilopja volt, ami miatt a csorda nagyra tartotta.
– Ó!
– Amúgy a harisnyával kapcsolatban mindössze annyit mondok magának: Livco Corsetti.
– Atyaisten! Már értem, miért nem tudtam letépni róla azonnal. Nem vitt rá a lélek, túl szép darab volt ahhoz. Így utólag megállapíthatom, egész nyugodtan menekülhetett volna benne. Előkelő, finom, ugyanakkor nagyon strapabíró anyag.
– Most már mindegy. Ami történt, megtörtént. Nem haragszom önre, a tápláléklánc az tápláléklánc. Én sem kérek elnézést minden cserjétől.
– Köszönöm, hogy ilyen belátó. Nem kér egy szivart?
– Cohiba Siglo VI?
– Csakis.
– Megtisztel. Ha már így összefutottunk, nem tudja véletlenül, mikor jön az új Land Rover flotta? Már nagyon várom. Azokkal igazán kényelmes lesz a menekülés ön és kedves családja elől.
– Nincsenek pontos értesüléseim, de azt tudnia kell, mi nagyobb teljesítményű Mercedes dzsipeket kapunk, mint az önök Land Roverjei, így nagy valószínűséggel továbbra is könnyedén utol fogjuk érni a csordát.
– Ez igaz, viszont a mi járműveink jobban manőverezhetőek, ezt kérem, vegye figyelembe!
– Hm. Izgalmas üldözések várhatóak. Hányan is férnek be egy autóba?
– Olyan ötvenen, plusz a sofőr. Tehát tíz dzsip elég lesz egy kisebb csorda számára. Így azért mindjárt elegánsabb. Mindig is jobban vágytam utazgatni, mint csak úgy esztelenül szaladgálni.
– Meg kell hagyni, sok minden változott előnyére, amióta a brit korona pénzt áldoz a parkra.
– Egyetértek, bár a folyónál a krokodilok azt rebesgetik, rövidesen változás lesz. A jövő héten állítólag tableteket kapunk, amiből több állatfaj is arra a következtetésre jutott, hogy a királyi családot minden bizonnyal kivásárolja a Google.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése