Google+ Followers

2016. március 4., péntek

Hertelendy Anna interjú - 2016. március



Nemrég jelent meg az Alma és az elveszett álmok városa. Mesélj róla!

Ez egy kisregény, ami a tavaly megjelent, Ha ütött az órád című novellám (Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológia) világában játszódik. Ez annyiban más, mint a novella, hogy ezt gyerekek számára is érthető módon kellett megírnom, ami komoly kihívás elé állított. Egy átlagosnak tűnő tizenegy éves kislány a főszereplő, és egy vele egyidős kisfiú, aki viszont egy Lampbridge de Flotta nevű, különleges városban él. Az elveszett álmok rejtélyét követve a kislány, Alma, egy nap eljut Lampbridge-be. Mint később kiderül, nem csupán a véletlennek köszönhetően.


Ez az első nagyobb lélegzetvételű írásod, mennyivel volt más megírni, mint egy novellát?

Teljesen más, mint novellát írni. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy ne legyél túl tömör és aközött, hogy túl terjengőssé se válj. Pláne első kötetesként. Gyakorlott szerkesztő nélkül nem is sikerült volna ilyen jól megtalálni a középutat. Szerencsére így talán elég jól eltaláltam a dinamikát.



Hosszú volt az út az első regényed megjelenéséig?

Ha azt nézzük, hogy kilenc éves korom óta firkálok, akkor igen. Ha azt, hogy komolyabban 2009 körül kezdtem el novellázni, akkor nem. Ha pedig azt, hogy ez volt az első, tényleges felkérésre írt regényem, és záros határidőn belül meg is jelent, akkor meg pláne nem volt hosszú idő. Hobbiból vagy írói ambíciókat követve sosem írtam regényeket, tehát a fiókomban sem porosodnak kezdeti zsengék.


Négy évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz majd négy év múlva?

Az írás tekintetében, vagy úgy általánosságban? Írni nem állt szándékomban, legalábbis regényt biztosan nem, mivel ahogy mondtam korábban, nem kért meg rá senki. Magamnak vagy a fióknak meg minek írnék? Az Almának most elég nagy a sikere, a kiadó is szeretne folytatást, úgyhogy egyelőre ez nyitott kérdés.
Más tekintetben nem gondoltam semmit arról, hol fogok tartani, csak reménykedtem, hogy keresett grafikus, kiadványszerkesztő leszek, családot alapítok és boldogan élünk, amíg valami közbe nem jön. Ezek nagyjából sikerültek is.



– A Főnixnél Mickey Long és Maggoth két-két könyvnél jár. Mikor előzöd le őket? :)

– Amikor egyel többet írtam, mint ők.


Akkor nincs megállás, cél a világuralom? :)

Nincsenek világmegváltó terveim, már kinőttem abból az életkorból.


Úgy hallottam, elkövettél már több címlapfestményt is. Melyik lesz a következő?

Egy Mogul Kiadó megbízásából készülő regény címlapján dolgozom, emellett félkész állapotban van a Pszi Krónikák második részének borítója a Főnix Könyvműhely számára. Ugyanitt tipózom is a borítókat. A SpiritArt Egyesületnek pedig a második antológiájához készül egy borító.



A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet, és miért az?

Még nem értem a végére, de Scalzi legújabb regénye eléggé magával ragadott. Szeretem a humorát és a logikáját. De én is úgy vagyok ezzel, hogy mindig az a kedvenc, amit éppen olvasok.


Kik a kedvenc íróid?

Vannak, akiket szívesebben olvasok, és vannak, akiket jobban tisztelek. Nem tudnék kedvenceket kiemelni.


Min dolgozol éppen?


Jelenleg nagyon visszafogottan kezelem a munkát, mivel júliusra várjuk a kisfiunkat, és a várandósság mellett éppen elég elfoglaltságot jelent a főállásom, ahol véletlenül szintén kiadványokat szerkesztek. Ettől függetlenül szívesen szerkesztek, grafikázok, festek, csak most kicsit lassabb tempóban a megszokottnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése