Google+ Followers

2014. november 22., szombat

Bukros Zsolt - Maggoth interjú


Mi történt veled mostanság?

Semmi különös, csak írogatok, ahogy szoktam.

Mintha valahol láttam volna a nevedet egy regény címlapján. Vagy az egyik álnevedet.

Igen, a Főnix Könyvműhely felkérésére belefogtam egy gyermekeknek szóló steampunk sci-fi sorozatba, és az első rész, amit Patrick J. Morrison álnéven írtam, A Holló hatalmában címmel nemrégiben megjelent.



Pár évnyi zömében sci-fi írás után miért éppen gyerekregény, és miért éppen steampunk?

Nos, itt kaptam lehetőséget a szárnypróbálgatásra, és a kiadó vezetője, Farkas Zoli ifjabb korosztálynak szóló steampunkot szeretett volna. Hála istennek, maradhattam sci-fi zsáneren belül, amúgy meg kellően lehetetlen feladatnak tűnt, úgyhogy bevállaltam, mert imádom a kihívásokat.

Akkor, most – hogy megjelent az első regényed – szintet léptél, és az elnevezésed innentől már ismeretlen szerző? (Mint azt egy nemrég megjelent molyos regényértékelés is bizonyítja?) :)

Először is kezdőnek hitt az illető, amivel nem is tévedett nagyot, hiszen egy regénnyel a hátam mögött még nem nevezhetem magam gyakorlott szerzőnek. Másodszor így még jobban esett a pozitív kritika, tekintve, hogy tényleg nagy fába vágtam a fejszémet. Neki meg miért kellene ismernie az amúgy is meglehetősen szűk keresztmetszetű zsáner egyik amatőr színekben játszó képviselőjét? Szóval, igen, nyugodtan nevezhetünk engem ígéretes kezdőnek.

Vegyünk kicsit visszább! Hol és kik adtad neked kezdeti lökéseket (seggberúgásokat), amíg eljutottál idáig?

A Karcolaton sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy megfogadtam, csak azért is elérem a gyerekkori vágyálmomat, és író leszek, és íme, sikerült is alig öt év alatt eljutnom a kezdő szintre. Emellett rengeteg íróbarátra tettem szert menetközben, akik szintén támogattak. A Lidércfénynek is sokat köszönhetek, plusz a teljesség igénye nélkül, Bloody Dórának, Mickey Longnak, Srennek, Urbánszki Lászlónak, Michael Mansfieldnek, Czövek Andinak, Bökös Borinak, Török Idának, Ndy-nek, Szélesi Sándornak, Fonyódi Tibornak, Farkas Zolinak az olyan kíváló szerkesztőknek, mint Vas Annamária vagy Hertelendy Anna, a főnökömnek, a főbérlőmnek, a szüleimnek, és egy Craz nevű erőszakos spamnek, aki az agyamra megy…

Indultál pár pályázaton...

Néhányszor Preyeren, meg egy-két fantasy, történelmi, vers illetve mesepályázaton több-kevesebb sikerrel.

2010, Szíriusz sci-fi napok. Volt ott Lidércfény fapajzsátadás, nagy Karcolat talákozó, egy részeg vámpír a vécében (ami számos kérdést felvet), meg rémlik valami díjkiosztó...

Ja, volt ott valami, de már csak homályosan emlékszem. Azt hiszem, ott is harmadik lettem Preyeren, vagy valami ilyesmi.

Akad a műveidben olyan alacsony, tömzsi, kopaszodó karakter? Tudod, olyan, mint Rejtő Jenőnél Tuskó Hopkins...

Nincs, de ami késik, nem jön korán.

Milyen volt, amikor először megjelent egy novellád, és milyen most, amikor már regénnyel büszkélkedhetsz?

Amikor megjelent az első novellám, a mennyekben jártam, most hogy regénnyel büszkélkedhetem, nem tudom. Igazából azt hittem anno, hogy innentől már könnyebb lesz, de közben rájöttem, hogy most jön majd a neheze. Annak újra és újra bizonyítania kell, aki már letett egy regényt asztalra. Boldog vagyok, persze, de még mennyire, csak mintha nőtt volna a stressz. Úgy vélem, egyre nagyobbak bennem az elvárások az iránt, hogy fejlődjek, és még jobb legyek, de korántsem vagyok olyan biztos benne, hogy meg is felelek nekik.

Novellamegjelenéseid közül melyekre vagy a legbüszkébb?

Hát, az Új Galaxisban megjelentekre mindenképp, aztán hogy bekerültem egy Kárpátok kincse című meseválogatásba és egy autizmussal foglalkozó novellámmal az IPM-be. Ezenkívül egyértelműen büszke vagyok az Oligarcha vérvonalára, amely a legutóbb megjelent Mysterious Universe antológia címadó novellája lett, és a Mickey Longgal közös művünkre, a Nemzet virtusára, ami szintén abban kapott helyet. A Falak mögött a világ válogatásban közölt novellám megjelenésének is nagyon örülök. A Simagöröngyösi Zombiapokalipszisben publikált novella-fűzérem is melengeti a szívemet, és a Meztelen Ügynök magazin első két számában kiadott műveim miatt sem szégyellem magam, noha akadnak köztük kissé kezdőbb cuccok is. Végül pedig, amire orbitálisan büszke vagyok az a Megjelöltek című novellám, ami bekerült a megjelenők közé a legutóbbi M.A.G.U.S. pályázaton, és jövőre kijön egy antológiában. Ja, és az utolsó KIMTE antológiában szereplő sztorik publikációja is boldoggá tett, és persze vannak a régi papíralapú Lidércfényes megjelenések is, meg az is remek érzés, hogy a Historum kiadónál is megjelent A gyám című történelmi novellám, a Sár, vér, levendula című válogatásban. Oké, sok mindenre büszke vagyok.

Tényleg, miért is a tiéd lett a címadó novella a Mysterious Universe antológiában? Nem találtak jobbat? :)

Fogalmam sincs, biztos betették a címeket egy kalapba, és kihúztak egyet, aztán nekem kedvezett a szerencse. Szerintem csak full mázli az egész.

Mesélj még erről a steampunk világról!

Eddig se meséltem róla, de jó akkor mesélek még. Egy katasztrófa következtében végletesen megfogyatkozott az elektromosság meg a kőolaj, és a csapás túlélői kénytelenek visszatérni a gőzgépekhez meg egyéb ódivatú technológiákhoz. Szerencsére időutazni azért lehet…

Mik a terveid mostanság?


Hát, folytatom a megkezdett sorozatot, amit elvileg kilenc részesre tervezett a kiadóm. Írok egy novellát a Főnix jövőre megjelenő, felnőtteknek szóló steampunk antológiájába, ezenkívül elvileg lehetőséget kaptam még egy szintén jövőre megjelenő, ugyancsak felnőtteknek szóló steampunk fantasyre, ami a Sárkánygőz munkacímet viseli jelenleg. Jó barátommal, Mickey Longgal is tervezünk egy misztikus és posztapokaliptikus kalandregényt. És persze pihenésképp olykor-olykor pályázgatok, nehogy kiessek a rutinból. Meg tartozom még egy-két regénnyel itt-ott a kanyarban néhány jó embernek, amit be is fogok váltani, ahogy az időm engedi. Kábé ez a terv, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.

3 megjegyzés: