Google+ Followers

2016. szeptember 9., péntek

Izolde Johannsen interjú - 2016. szeptember



Mit tudhatunk rólad?
– Civilként az egészségügyben tevékenykedek. Tizenhat évig egy kórházi ambulancián dolgoztam, de pont az írás miatt váltottam, több időre volt szükségem így jelenleg a lakhelyem közelében, az onnan mindösszesen nyolc utcányira található szakrendelőben dolgozom, asszisztensként. Családommal, férjemmel, gimnazista fiammal és lassacskán kilenc éves kislányommal Budapesten élek.

Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?
– Hetedikes koromban. XVI. Lajosról és a francia forradalomról tanultunk. Óraszám ültem az iskolai könyvtárban, és azon tűnődtem, miért nem tudott a király és családja megmenekülni. Elég volt csak kinyitnom a könyvet, és azonnal fejest ugrottam a cselekménybe. Szerettem volna megmenteni a királyt, illetve engem mindig is a „másik oldal” érdekelt. Jelen esetben a királyi testőrség, hogy mit élhettek át azokban a hetekben. Akkor alakult ki bennem, hogy egy adott történelmi kornak megmutassam a másik, kevéssé ismert oldalát, olyan szereplőket kutassak, akik a háttérbe szorultak, de igaz volt ez elfeledett csatákra, kevéssé ismert helyszínekre is. Ekkor született meg az elhatározás és 1997-ben pedig az elhatározást tett követte. 1998 óta írom a regényeimet.

Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?
– Háromféle sorozatot írok, így elmondhatom, hogy három példaképem is akad. A kalandregényeim előfutára a Robert Silverberg által írt Lord Valentine kastélya volt. Az első, saját zsebpénzemen vett könyvem. De nem Silverberg miatt, hanem a zseniális magyar fordító Nemes István miatt volt számomra oly meghatározó élmény és az a mai napig is. Ezen felül azon kevesek közé tartozom, akik megismerkedhettek gyermekkori példaképükkel, és oly sok év eltelte után immáron íróként egy asztalnál beszélgethettem Istvánnal. A történelmi fantasy világát Jean François Nahmias trilógiája nyitotta meg előttem, aki a Százéves háborút dolgozta fel egy családregény formájában. Végezetül a hadtörténeti-haditengerészeti sorozatomat Erich Maria Remarque nagyszerű munkásságának köszönhetem.



Nemrég jelent meg A birodalmi kalóz című regényed. Mesélj erről egy kicsit!
– 2004 óta foglalkozom a II. világháborús német birodalmi haditengerészettel. A kalózregényem miatt léptem be annak idején a TIT Hajózástörténeti Klubba, és egy éven át hallgattam az előadásokat. Ekkor derült ki, hogy nem csak vitorláshajók hanem hadihajók is léteznek. Mivel az iskolában csak a szárazföldi hadszínterekkel foglalkoztunk, lelkesen fedeztem fel az új területet… azaz rájöttem, hogy magyarul nincs is mit felfedezni, csak szórványanyagok, fejezetek, elszórt cikkek álltak rendelkezésemre. Elsősorban a nagy felszíni csatahajók kapitányainak életrajzát kutattam, majd 2015-ben társultam egy hadászati blog szerkesztőjével, és emellett létrehoztam a szakértőkből álló Kriegsmarine-csoportot. A háttércsapatom magyar és német történészeivel, hajóskapitányaival és modellező szaktekintélyeivel – mint szakmai lektorokkal – közösen alkottuk meg a sorozat első részét, (A birodalmi kalóz) mely ezidáig egyedülálló a hazai és a nemzetközi hadtörténeti irodalomban. Hans Langsdorff sorhajókapitány, az Admiral Graf Spee páncéloshajó, avagy ismertebb nevén „zsebcsatahajó” és az Altmark ellátóhajó teljes története.



Vámpíros könyved nincs? :)
– Már vártam a kérdést, hiszen engem elsősorban a misztikus történelmi fantasy sorozat miatt ismernek. Sokan lenézik a vámpírokról szóló irodalmat. De ha azt mondom, hogy Goethe, Baudelaire, Babits, Stoker és Sheridan le Fanu után én magam is az 1700-1800-as évek vámpírirodalmával foglalkozom, melyet történelmi köntösbe öltöztettem, az már egészen máshogy hangzik. Itt is érvényesül az a vonal, ami mentén haladok: ha a történelmi eseményeket nézzük én a római birodalommal kapcsolatban nem Néróval és a kereszténységgel, hanem Hadrianus és Antinous szerelmi életével foglalkoztam, és mindemellett végre megírhattam XVI. Lajos testőrségének szenvedéseit a francia forradalom alatt (még kéziratos formában, hiszen ez a rész az ötödik regényben szerepel majd). Főszereplőm Caspar egy kelta rabszolga, aki Kr. e. 134-ben, tizenöt évesen alakul át – így egy kamaszról írok, aki elképzelhetetlen, majdhogynem isteni hatalom birtokosa lett, és ezt az új tulajdonságot nem mindig tudja elfogadható mederben tartani. Erkölcstelen és gátlástalan, miközben mélyen legbelül kétségbeesetten kapaszkodik elvesztett, emberi énjébe.

Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?
– Hosszú volt bizony. A visszautasításokkal, hitegetésekkel, ígéretekkel és sehová nem vezető várakozásokkal. Sok regényem indult irodalmi versenyeken, volt két kiadóm is, de idővel elhaltak, bedőltek. 2013-ban aztán nem vártam tovább, és saját kezembe vettem a sorsom. A Kárhozat éjjele első részének megjelenését követően hirtelen kinyílt egy addig elzárt világ, megismerkedtem a kortárs hazai fantasy és történelmi irodalom ma élő íróival, lett egy lektorom, akivel immáron három éve dolgozom együtt, és hét megjelent regénnyel, több novellával és két életrajzi kisregény megírásával a hátam mögött egész szép munkásságot tudhatok magaménak.



Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
– Két regényt emelnék ki. Az egyik a kalandregényekből a Titokzatos felcser. A középkori orvoslás, jelesül a vándorló hályogszúró felcserek mindennapjairól szól, romantikus keretbe ágyazva és a korabeli kórságokkal megfűszerezve. Olyan orvostörténeti regény, ami végigvezeti az olvasót azokon a küzdelmeken, amit még a modern eszközök és gyógyszerek elterjedése előtt vívtak a felcserek és ápolók. A másik a hadtörténei regény, a frissen megjelent Birodalmi kalóz.

Úgy hallottam, nemrég elkövettél egy novellát is egy fantasy világra... ;)
– Nagyon kedves felkérésnek tettem eleget, és egyben munkásságom fordulópontjához értem ezzel. Bekerülni a Nyakonöntött Próbagoblin világába, ez olyan megtiszteltetés, amiről nem is álmodtam, ezelőtt három évvel. ;)

Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
– Két évvel ezelőtt még egészen más terv szerint dolgoztam. Aztán egy adott pillanatban arra gondoltam, felrúgom az eddigi szoros tervet, és belekezdek az új sorozatba, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy halogassam a szívbéli regényeket. Megváltozott a munkafolyamat, rengeteget tanultam a lektorom segítségével, és tanulok a mai napig. Jelenleg a kutatások töltik ki a mindennapjaimat, mert csak angol és német szakanyag áll rendelkezésünkre, az elhanyagolhatóan csekély magyar nyelvű irodalom épp csak útmutatóul szolgálhat. Céljaim is megváltoztak, jelen pillanatban azon dolgozom, hogy az adott korszak és témakör elismert hazai írója legyek. A Történelmiregény Írók Társaságának tagjaként, ez mondhatni kötelességem is.

Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?
– A hadtörténeti sorozat második részét készítem elő – a regény vázlata megvan, most az anyaggyűjtés és fordítás zajlik. Közben idén szeretném a kalandregény sorozat következő részét is megjelentetni – ez egy vándorcirkuszról szól –, ugyanakkor a fantasy sorozat IV. része is lektorálásra vár – ez a regény VIII. Henrik és Michelangelo korába viszi el a kedves olvasót –, kiegészítve vámpírok, vérfarkasok, alakváltók színes, vidám és meglehetősen hangos csapataival.

Köszönöm a lehetőséget és ezúton üdvözlöm az olvasókat! Izolde Johannsen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése