2015. december 7., hétfő

Czövek Andrea (villám)interjú - 2015. december

Úgy hallottam novemberben bővítetted az irodalmi trófea készletedet, és már megint fel kellett caplatnod Pestre. Hosszú volt a vonatozás?

– Hazafelé úgy éreztem magam, mint egy rossz horrorfilmben: azt hittem, sosem érek haza, és örökké utazni fogok, már csak a zombik hiányoztak.


Egy Preyer első helyezés azért számít valamit a hazai sci-fi berkekben. Amikor először küldtél be rá novellát, gondoltad, hogy egyszer első leszel?

– Nekem mindig is voltak és vannak dédelgetett álmaim, terveim. A Preyerrel kapcsolatos terv úgy szólt, hogy egyszer benne akarok lenni az első háromban. Nos, azt hiszem, sikerült.


Hány megjelent írásnál tartasz mostanság?

– Mostanában nem számoltam össze. Passz.


A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet, és miért az?

– Ha van időm olvasni, akkor általában a szerzőtársak tisztelnek meg a szövegükkel. Legutóbb, amit teljes terjedelmében olvastam, az Pusztai Andrea: A sárkányölő című könyve volt a Bizánc-trilógiából. Kedvelem Pandi stílusát; nem nyálas-nyúlós romantikát írt, hanem olyan történelmi regényt, ami magával ragad, mintha ott lennék én is a nyüzsgő piacon, vagy a császári udvarban, mintha én is benne élnék a történetben. Az ilyen írásokat nagyra értékelem, a rózsaszín, szirupos sztorikkal viszont ki lehet kergetni a világból.


A közelmúltból melyik írásoddal vagy a legelégedettebb, és miért éppen azzal?

– A Férfiak nélkül – Exodus című novellám nemcsak azért jelenleg a legkedvesebb, mert megnyertem vele a Preyer Hugo pályázatot, hanem mert úgy érzem, sikerült megmutatnom azt, amit akartam, és úgy, ahogy szerettem volna. Természetesen ez az írásom közel sem tökéletes, de talán most már tényleg megvan az út, amit idáig kerestem.


Mik a közeljövőbeli terveid?


– Röviden és tömören: vannak, és igyekszem egymás után megvalósítani őket, hogy mik azok, legyen meglepetés.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése