Google+ Followers

2013. november 5., kedd

Vándor Gábor interjú



Mesélj magadról valamit!

– Kaukázusi rasszhoz tartozó heteroszexuális férfi vagyok. Jelenleg 82 kiló a súlyom, de ez reményem szerint csökkenő irányban fog változni. 171 centi magas – illetve alacsony – lettem. Túlképzett nyugdíjasként tengetem az életem.
Kezdettől – és most is – mindenem a látvány, a mese, a mozi. Unalmas előadás közben, tárgyalásokon vagy alkotói válság (lustaságból eredő átmeneti munkaképtelenség) esetén azonnal firkálni kezdtem. Aztán már nem csak a jegyzetfüzetbe, hanem egyre nagyobb felületekre. Ez a műkedvelő tevékenység eltávolított a világ bajaitól, ugyanakkor kikapcsolódást és örömet okozva segített azokat elfogadni és megszüntetni. És mióta a képeimet kiállítom, ezzel másoknak is tudok örömet vagy vidámságot adni. Képeim nem a valóságot ábrázolják. Szigorúan tudománytalan fantasztikusak. Általam kreált szörnyeken utazó törpék, elfek, gnómok vagy kutyafejű tatárok nézelődnek narancssárga égbolt alatt, különleges épületek között.


Mikor csapott meg az isteni szikra, hogy te most akkor aztán…?

– Ez valahogy a családból jött. Nékoszos történelem- és irodalomtanáraim tömték a fejemet az iskolában. Amikor otthon elmondtam, őseim egy emberként és külön-külön is kezdték mesélni a frankót. Ezek után átpártoltam a tudományoktól a mesékhez. A görög mitológiától a kanaka folklórig, a régészettől az útikönyvekig minden elérhetőt megvettem, elolvastam, jegyzeteltem. Például a Matto Grosso titkát ötször is elolvastam like Fonyó Tibor.
56 után a Bem utcai újságosnál lehetett venni „nyugati” újságokat. Édesapám venni kezdte a Vaillant nevű francia képes újságot nyelvgyakorlás végett. Ennek háromnegyede képregény volt (Pif, Davy Crokett, stb.). Mivel írni nem szerettem (ez azóta változott), a történeteimet én is képregény formájában rajzoltam le. Mert közben már nagyon tudtam rajzolni. Ebben a család mellett a pedagógia is segített (a művészeti vonalon csak egy népi kollégista volt az iskolában).
Mikor Sopronban elkezdtem tanulni, folyamatosan olvastam. Formában tartottam magam. Edzeni kellett a vizsgaidőszakra, mert ott három nap alatt kellett fölkészülni a következő vizsgára, és aki nem tudott gyorsan olvasni, azt elküldték vasutasnak. A tudományos fantasztikus irodalom akkor élte virágát. Nem tudtam kivonni magamat a hatása alól: itt egy akkori képregényem (csak mutatom, ma már nem vállalom). (De kiindulásnak jó lehet egy feldolgozáshoz.) Mire megcsömörlöttem volna a rakétáktól, robotoktól és világmegmentő nagypofájúaktól, megjelent a Galaktikában az első fantasy novella. Azóta csak a tudománytalan fantasyval foglakozom. Kedvencem a biomágia.


Aki megfelelően erős fantáziával rendelkezik, előbb-utóbb eljut oda, hogy saját világot teremtsen, és az a világ életre keljen alkotásai által. Milyen a te világod?

– Én nem teremtettem saját világot. A Beholder Túlélők Földje játékát a kezdetektől 2010 júniusáig játszottam, és nem tudok szabadulni tőle. (Van egy előzetes engedélyem Tihor Miklóstól, hogy a Túlélők Földje környezetével nyugodtan szórakozhatok, de ha áttérek a haszonelvű tevékenységre, akkor szerződésben állapodunk majd meg a Beholder szellemi tulajdonának használatáról.) A tevékenységi felületet kibővítettem GURPS Conan világleírásával és Warhammer Fantasy szabály- és seregkönyveinek elemeivel. Az egyes szekvenciák népmesékből indulnak ki. Például Tüske a Rózsavitéz és a Kígyókirálylány népmesék elemeiből épül fel.



Hogyan készülnek a képeid?

– Gondolkozok rajta, legföljebb 10-14 évig. Aztán készítek egy képeslapnyi skiccet. Fölnagyítom megvalósítási méretű vázlattá. Innentől a műszaki rajz módszereivel haladok tovább. Nem maszatolok, hanem tapétázok. Megfelelő színű pergamenekből kivágom az alakzatokat (a pergameneket én batikolom). Használok kivágásokat más nyomtatványokból is. Az alakokat én rajzolom. A kollázs így elkészül legföljebb nyolc óra tiszta idő alatt. Szöveggel is kiegészítem: ezzel a kép egy egy-kockás képregénnyé alakul. Sokféle eszközt használok, ezzel gondot okozva a skatulyázóknak. Egyszerűség kedvéért mostanában azt mondom, hogy vegyes technikával dolgozok, ha valaki nagyon firtatja.
Itt egy megvalósítás dokumentálása. Ha van további kérdés, szívesen válaszolok.
A képnek egy baja van: nem vízálló. De ez nem az én bajom. A vevő feltehetően nem fogja magával vinni a gőzfürdőbe. Pillanatnyilag nincs is vevő (ez már az én bajom). Azt tervezem, hogy reprodukciókat készíttetek, amiket IKEA áron fogok interneten árulni. Azt viheti a vevő a zuhanyozóba is.



Írtál egy forgatókönyvet is a történtből, ami az idők folyamán a képeidből alakult. Beszélnél erről kicsit bővebben?

­­– A történet egy mondatban: öt legkisebb királyfi egy kaland során lenyúl egy vallási relikviát (a Macska Szemét), minek következtében egy gonosz varázslópap üldözni kezdi őket. Végül a pap visszakapja a bigyót, de ezt csak együttműködéssel és kompromisszumokkal tudja elérni.
Majdnem egy mondatban sikerült leírni.
Filmnek terveztem, de most már tévésorozatban gondolkodok. A Clone Wars 23 perces epizódjainak struktúrája szerint szépen fel lehet osztani a forgatókönyvet egy minisorozattá. A történetben van annyi elvarratlan szál, hogy – ha van rá igény – lehet újabb minisorozatokkal folytatni.
Animációval lehet megvalósítani, ez fantasy esetében már közhely.
Másik tervem az volt, hogy az egészet magam valósítom meg. Képzett programozó vagyok, a szükséges szoftvereket meg tudom tanulni. De! A filmkészítés csapatmunka. Már a tervezésnél sem hagyható ki a ruhatervező, a fodrász, az iparművész, az építész. A zene legalább olyan fontos, mint a képi világ. Vannak kötelező, de döcögős részek a történetben. Ilyenkor a jó zene képes a nézőt megakadályozni abban, hogy a csatornaváltó után kapjon. És végül a szinkron-szövegmondás, hangok, zörejek. Belátom, hogy mindehhez kevés az én hatalmas tehetségem. A forgatókönyvet és sorozatbibliát befejezem, levédem a Szabadalmi Hivatalban, aztán elkezdem publikálni, illetve próbálom értékesíteni.




– Én 2008. májusában láttam először egy kiállításodat, Budapesten, azóta merrefelé fordultak meg a képeid? A közeljövőben hol leszel látható?


– 2000 óta van bátorságom a képeimet kiállítani. Dunakeszin lakom, főleg a Dunakanyar kiállítóhelyeit érem el. Kiállítások képei itt. Legtávolabb Pécsen volt kiállításom. Próbálkozok külföldön is. Ott könnyebb, mint Budapesten érvényesülni. (Erről beszélhetünk, ha érdekel valakit; nem politikai jellegű a megjegyzésem!) Legközelebb november 8-án nyílik Dunakeszin egyéni, és november 9-én Zuglóban csoportos kiállításom.





2013. november

1 megjegyzés:

  1. "Aki megfelelően erős fantáziával rendelkezik, előbb-utóbb eljut oda, hogy saját világot teremtsen, és az a világ életre keljen alkotásai által. Milyen a te világod?"
    Kiegészítés:
    Mostanában kissé belemerültem a szerzői jog tengerébe, és elhűltem. Mindenesetre megmagyarázódott számomra, hogy miért teremt sok író magának saját világot. Parazita jogászok (és mások) tömege él meg abból, hogy plágium vádjával zsaroljon eredményes embereket. Kezdem felülvizsgálni az álláspontomat, hogy a Túlélők Földje világát hasznosítom. Vagy Conan Stygiáját. Amit lehet, mitológiai szörnyekkel és eseményekkel helyettesítek, vagy folklór elemekkel. A bibliai eseményeket sem lehet levédeni, nyugodtan használom. Például Káin követői tiltott - és ezért titkos - vallásgyakorlatot folytatnak bizonyos események hátterében.

    VálaszTörlés