2012. június 26., kedd

Jimmy Cartwright interjú


Mondj magadról pár szót!

– Pár szó. :) Komolyra fordítva: alföldi gyerek vagyok, a harmadik X közepén. Alapvetően informatikát, mikroelektronikát tanultam, ezekből van technikusi vizsgám. A számítógép és a hozzá kapcsolódó tevékenységek a nyolcvanas évek közepe óta „mérgezik” az életem. A kilencvenes évek első felében kapcsolódott össze nálam először az írással, a kiadványszerkesztéssel a számítógépek használata. Vélhetően így került sor arra, hogy 1995-96-ban részt vettem egy „rettenetes” lemezújság, a NYÚSZ készítésében. Ennek egyenes következményeképp jött létre 1997-ben a Ne0Primitive$ klub és annak kiadványa a Ne0lógia című lemezújság. Ezekben nem csak különböző írásokat, hanem számítógéppel készített zenéket, grafikákat is publikáltam. (Illetve mindkettő kezelőfelületeit én terveztem.)
A zene egyébként úgy jön ide, hogy az általános iskola mellett zeneiskolába is jártam, ahol zongorázni tanultam, a grafika pedig úgy, hogy örököltem a család mindkét ágából némi kézügyességet.
Eddigi életem során dolgoztam mezőgazdaságban, távközlő műszerészként, számítástechnikai szervizesként, óraadó informatikai tanárként. Jelenleg főállásban egy hirdetőújságnál vagyok tördelő, másodállásban pedig a városi hetilapot tördelem (illetve egyéb kisebb újságokat, kiadványokat készítek).
Hobbijaim között megtalálható volt a nyolcvanas évek végétől hosszú ideig a szerepjáték (nem a bőrcuccosba beöltözős, korbácsolós), majd a kilencvenes évek végétől pár évig a középkori haditorna, így többek között pár alkalommal megfordultam résztvevőként a Visegrádi hadijátékokon is.
A Ne0Primitive$ klub keretein belül (és később azon kívül is) belekóstoltam az amatőr számítógépes játékfejlesztésbe is. Érdekelt még a '90-es évek közepétől a számítógépes underground, a demoscene is, amit ugyan nem volt alkalmam kipróbálni, de még mindig figyelemmel kísérem. Ami viszont a mai napig hobbiként megmaradt, az az irodalom, az olvasás szeretete, valamint a különböző irományok elkövetése mások örömére / bosszúságára, és természetesen a Lidércfény.


Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

– Amit már annak lehet nevezni, és nem csak olyan iskolai fogalmazás szintű (mint amilyeneket a '80-as évek végén, az akkori Galaktika és Robur magazinok hatására írtam), az valamikor a '90-es évek közepén született. Ha jól rémlik, akkor az „Egy valóra vált álom” címre hallgató volt az első, amely megtalálható a (régi) Lidércfényen (is). Egyébként hozzátartozik, hogy ezt még kézzel írtam, még arra is emlékszem, hogy egy szombatról vasárnapra virradó éjszakán, úgy hajnal 1 és 2 óra között, a mellékhelyiségben kuporogva. (Előtte pedig valami német műholdas adón egy régebbi Dr. Who-t néztem.) Természetesen ezt ma már nem vállalnám fel, de akkoriban húdenagyon büszke voltam rá. :)


Létezik egy Lidércfény nevezetű kulturális folyóirat – a legfrissebb, a májusi (6. évfolyam 5. szám) a 66. a sorban. Értesüléseim szerint te is az elkövetők táborát gyarapítod, méghozzá a kezdetek óta. Hogy is van ez, tisztelt főszerkesztő úr?

– Nos, mire ez az interjú megjelenik, vélhetően már a júniusi AKF (6. évf. 6. szám) lesz a legújabb, szám szerint a 67. Nemcsak az elkövetők táborát gyarapítom, hanem egyenesen alapítója vagyok. Amikor 2003-ban (a Ne0lógia egyenes folyományaképpen) útjára indítottuk a Lidércfény Online Kulturális Magazint, egyelőre az volt a célunk, hogy amit 1997-ben (vagy ha úgy tetszik, 1995-ben) elkezdtünk a lemezújságokkal, ugyanazt folytassuk a modern, akkorra már majd minden háztartásban elérhetővé vált interneten. Vagyis, az amatőr írók, költök műveinek nyújtsunk egyfajta megjelenést. Nagyjából abban az időben jöhetett létre több más, hozzánk hasonló weboldal is, de kevesen éltek meg ennyi időt. (A teljesség igénye nélkül: Amatőr Művészek Fóruma, Karcolat, Moonshadow, Napsziget, Amatőr Művészek Honlapja, Napvilág, Revolúció – ezek linkje megtalálható a régi Lidércfényen.)
Az AKF-et (hosszabb nevén Lidércfény amatőr kulturális folyóiratot) azért kezdtük el 2007 januárjában, hogy... Illetve ott kell kezdenem, hogy Kapitánynak volt egy olyan ötlete, mi lenne, ha az oldal néhány írását PDF-formátumba szerkesztve kiadnánk. Össze is hoztunk próbaképpen egy 4 oldalas, A/4-es méretű „lapot”, amiből a helyi nyomdában kinyomtattattam úgy 10 példányt, hogy megfoghassuk. Innentől nem volt megállás, és némileg változott a koncepció is. Egyrészt a honlapon olvasható, jobban sikerült írásokat, verseket kezdtük beválogatni az AKF-be, másrészt fennállt a lehetősége annak, hogy az akkor még esetleges pályázataink nyerteseinek alkotásait meg tudjuk benne jelentetni. Harmadrészt pedig kialakult egy olyan tendencia, hogy olyan írások is megjelentek az AKF-ben, amelyek a honlapra csak később kerültek fel. Ezen utóbbi írások témája adta, illetve adja a mai napig az AKF-ek gerincét.
Sajnos mára oda jutottunk, hogy az átlagosan 100 kinyomtatott példány helyett már szinte csak elektronikusan, továbbra is PDF formátumban adjuk ki. Elenyésző mennyiségben (10-12 példányban) nyomunk már csak belőle, részben magunknak, részben pedig azoknak, akik havonta rászánnak egy-egy kisebb összeget, s önköltségi áron megkapják. Ennek okait megírtuk a tavaly decemberi AKF-ben, így itt most nem részletezném.


Mondok egy másik varázsszót: Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös

– Röviden a lényeg. Először egy agyament bábfilmet akartunk készíteni, amelyben zombik a főszereplők. Ehhez kitaláltunk pár dolgot, fiktív helyeket, eseményeket, készítettünk hozzá forgatókönyvet, storyboard-ot. Ez azonban ebben a formában kifulladt, s úgy döntöttünk, ha már mi magunk nem boldogultunk vele, akkor bedobjuk a közösbe, hátha sikerül az ötletből legalább egy novelláskötetet összeállítani. Megkerestünk pár, többnyire személyesen is ismert amatőr alkotót, akikről tudtuk, hogy az amatőr jelző náluk nem feltétlen kezdőt jelent, s szinte mindegyikük rábólintott.
Ezt követően részletesebben kidolgoztuk a világot, a főbb, bárki által használható karaktereket, majd elküldtük az alkotóknak, akik hamarosan meg is örvendeztettek bennünket egy kötetre való novellával. Ezekből aztán – természetesen hibajavítások, korrektúrázások után – összeállítottuk a kötetet, majd PDF és EPUB formátumban ingyen elérhetővé tettük.
Ezt követően keresett meg bennünket a Fapadoskönyv.hu kiadó vezetője, Tokaji Zsolt, akivel némi levelezés után megegyeztünk a novelláskötet Print On Demand kiadásának jogairól. Így sokkal szélesebb körben, s immáron hivatalosan is elérhetővé vált. Annak pedig külön örültünk, hogy az áprilisban megrendezett XIX Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra vittek belőle pár megvásárolható példányt, illetve tudomásom szerint a Könyvhéten is megjelentek vele.
Szentesen tartottunk egy rendhagyó könyvbemutatót is, amely remekül sikerült. Erről egyébként a márciusi AKF-ben részletesen beszámoltunk. Mi több, a helyi hetilapban (Szentesi Élet) egy hosszabb cikk is megjelent, majd ennek kapcsán a megyei napilap (Délvilág) internetes oldalán is közzétettek egy szintén hosszabb cikket. Továbbá meg kell még említenünk, hogy Andy Baron által a Budapesten működő Fúzió Rádióban hallható Meztelen Ügynök rádióadásban is kaptunk némi promóciót.
Jelenleg ott tart a dolog, hogy dolgozunk a második köteten, amelyet legkésőbb a karácsonyi dömpingre szeretnénk, immár teljesen hivatalosan megjelentetni. Egyébként a legfrissebb információkat minden érdeklődő megtalálhatja a www.zombiapokalipszis.hu weboldalon.


– Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?

– Nem eleget, és ezek közül is még sokkal kevesebb jelent meg, mint az ilyen idősen elvárható lenne. :) Számszerűsítve úgy 50 körüli kész novellám lehet, meg legalább háromszor ennyi félkész, és még néhány tucat vázlat. A kész novellák közül cirka 30 olvasható a Lidércfényen.
Az első, ami hivatalosan, nyomtatásban megjelent, az „A Hős” címet viseli, és a Cherubion gondozásában, 2003-ban kiadott 100 mini fantasy történet c. kötetben jelent meg.
A rá következő évben, vagyis 2004-ben, három újabb novellám az Új galaxis 3. számában látott napvilágot, amelyek a Közkönyvtár sorozat részei, s gyermekkori jó barátommal, írótársammal, Anonymus Chynewa-val (polgári nevén Kaiser Rudolffal) közösen megalkotott univerzumban játszódnak. Ezek címei sorrendben: „Neked könnyű lehet”, „Az emberi elme”, „Wahro Frot”.
Ezután hosszú ideig csak az AKF-ben publikáltam, amit jómagam egyébként nem tartok hivatalos megjelenésnek, hisz mégiscsak egy általam is készített amatőr kiadványról van szó (bár remélhetőleg a szó nemesebbik értelmében).
Legutóbb pedig a Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös című novelláskötetben jelent meg a „Végrehajtó” című remekbeszabott szösszenetem. :)
Szóval ez így biztos nem tűnik túl soknak, ám a munka, és más amatőr alkotók írásainak gondozása, saját pályázataink zsűrizése mellett nem tartom annyira rossznak sem.


Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod?

– Jelenleg a Zombi Apokalipszis második kötetébe szánt novelláimon dolgozom, minden bizonnyal ezek lesznek a leghamarabb elkészülő írásaim. Emellett, amikor időm engedi, a már fent említett Közkönyvtár univerzumában játszódó novelláimat reszelgetem. Másfél éve ugyanis kaptunk egy-egy támogató üzenetet egy hazánkban neves irodalmi személyiségtől, aki akkor úgy nyilatkozott felénk, hogy ha összehozunk legalább egy novelláskötetre való írást, segít annak megjelentetésében. Szóval a zombik után egy kellemes SF olvasnivalót szeretnék összehozni.


– Mennyi energia megírni egy-egy novellát?

– Én eléggé meggyürkőzöm majd minden írásommal. Hiába van meg az alap elképzelés, a karakterek, a motivációk, ha nem tudok belemélyedni az adott írás világába. Sajnos a mindennapi hajcihő eléggé kiveszi a szellemi energiáim, így a nap végén, vagy hétvégeken, amikor lenne időm, akkor is inkább filmet, vagy sorozatokat nézek, mert azokkal még elboldogulok. :) Több módszert is kipróbáltam már, de – akárcsak másoknál – nálam is a King-féle vált be: zárt ajtó, sötét szoba, fejhallgatóból megfelelő hangulatú zene, és legalább 5-6 óra egyben. No ez utóbbi szokott ritkán összejönni. Alapjában éjszaka lennék aktív, de mivel nappal dolgozom, így nem megoldható, hogy fent maradok hajnal 4-5-ig. Tehát mostanában igyekszem a péntek-szombat-vasárnap délutánokra időzíteni az írást, és ha csak lehet, egy-egy novellát egy szuszra „kivégezni”.


– Először egy fantasy összejövetelen találkoztunk személyesen, ahol a Lidércfény is tartott előadást. Legközelebb hol találkozhatnak személyesen is a Lidércfénnyel?

– Igen, ha jól emlékszem, akkor a II. Egy Fantasztikus Nap volt az, ahol először személyesen találkoztunk. Az biztos, hogy virtuálisan (lidercfeny.hu, facebook, e-mail) szinte bármikor elérhetőek vagyunk, s igyekszünk mihamarabb reagálni a megkeresésekre. Jelen pillanatban azonban nem tudom megmondani, hogy személyesen mikor és hol lehet velünk találkozni. Még nem is igazán jártam utána, hogy év végéig milyen SF-hez köthető rendezvények lesznek az országban a HungaroCon-on kívül – ahová, több mint valószínű, idén sem jutunk el sajnos. Nemrégiben felvetődött egy Lidércfényes találkozó ötlete, de ezt ősznél hamarabb nem érdemes megcsinálni, mert addig mindenki szanaszét van (különösen a zombik). A zombis antológia második kötetének megjelenése kapcsán is felvetődött egy közönségtalálkozó / könyvbemutató ötlete. Ha bármelyikből is lesz valami, azt mindenképpen egy nagyobb városban kívánjuk megvalósítani (az egyszerűség kedvéért valószínűleg székesfővárosunkban), hogy az alkotók, olvasók minél nagyobb létszámban tudjanak megjelenni. Természetesen, amint lesznek konkrétumok, azokat mindenképpen közzétesszük, ahol csak lehet.

2012. június


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése