2015. december 5., szombat

Pusztai Andrea interjú - 2015. december


Mit tudhatunk rólad?

– Szinte bármit, csak kérdezz és válaszolok. Magánemberként nagyvonalakban talán annyit, hogy vidéken élek, egy kisvárosban, egyedül nevelem a kisfiamat, aki nemsokára tíz éves lesz. Ambícióim és nagy terveim vannak, ami szinte eretnekségnek számít, ha az ember nőből van, kisgyerekkel. Eddig sikerült megoldanom, hogy a társadalmi szerepeimet a magam személyiségéhez igazítva teljességgel betöltsem, hiszen egyszerre vagyok anya, író, jó barát stb., ami megesik, hogy nehezen fér össze egymással, főként időbeosztásban. Azért bízom benne, hogy továbbra is tudok kellő időt fordítani mindenre, amire szeretnék.
Írói tevékenységemet tekintve regényeket írok, főként történelmi és fantasy zsánerekben, de vannak sci-fi és misztikus novelláim is, amikkel antológiákban lehet találkozni. Szeretek festeni és kosarat fonni, úszni, egy sör vagy egy kávé mellett jókat beszélgetni. Sohasem unatkozom, mindig van mit olvasni, kutatni, van kivel összefutni, van mese, amit olvashatok a fiamnak és mindig van miből tanulni neki is meg nekem is. Remekül érzem magam a bőrömben.


Nemrég jelent meg A sárkányölő című regényed, ami a Bizánc-trilógia első kötete, mesélj róla!

– Egy bizánci császárné életrajzát akartam megírni, Theophano néven uralkodott és a 10. században a Makedón-dinasztia tagja volt. A trilógia hangsúlyokkal és szimbolumokkal van felépítve, ezért a sárkányölő is szimbolizál egy szereplőt. Hogy kit, az a regényből kiderül. Összességében Theophano sorsa érdekelt és minden rész köré összpontosul. Sikerült belefutnom pár izgalmas adatba vele kapcsolatban és eredetileg E/1-ben akartam bemutatni a történetét, mint amikor az ember elmeséli mi esett meg vele a múltkor. Csakhogy teljesen hiteltelen volt, nemcsak mert az E/1 nehéz narráció és szigorú korlátokon belül tart, hanem mert képtelenség, hogy egy 10. századi ember megfelelő módon tudjon közvetíteni. Ettől a regény lehet jó, mégis az alapja teljesen ingatag.
Ezért az első megírt változatot kidobtam. Ez úgy nyolcszázezer karaktert jelent és több évnyi munkát.
Amikor pedig megleltem a megfelelő narrációs módszert Bizánchoz, akkor már néhány hónap alatt megírtam az első részt. A végeredmény olvasható, november 5-én jelent meg a Gold Book Könyvkiadó gondozásában. Egészen véletlenül az édesapám születése és neve napján, legnagyobb örömömre, hiszen ennél szebb ajándékot nem is adhattam volna neki.



Miért éppen történelmi regény? Mostanság ez a divatos? :)

– Amikor belekezdtem ebbe a regénybe, akkor még nem úgy állt a történelmi regényírás Magyarországon, mint ma. Anno tíz éve úgy éreztem, hogy nemigen akadnak a zsánerben színvonalas, rendszeres munkák és szerettem volna valami olyasmivel előállni, ami komoly és egyben egy bizonyos értelemben új. Hiszen vannak a zsánernek korábbi nagyjai, időközben pedig lettek a ma élő generációban is remek történelmi regényírók, mire én is felnőttem a feladathoz és megközelítettem a kitűzött célt. Sok év munkája érik be ezzel a trilógiával, és nagyon örülök, hogy nem adtam fel.
Divatnak nem nevezném ezt a fellendülést, hacsak nem arra gondolsz, hogy divatos ma Magyarországon történelmi regényt olvasni, műveltnek, tájékozottnak lenni és újragondolni az ezerévesnél is régebbi múltunkat, amit már úgy agyonhamisítottak előttünk, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Pedig egy kis odafigyeléssel és kritikai szemlélettel nem lehetetlen, ezért is érdemes történelmi regényt olvasni és gondolkodni. Úgy látom, hogy erre az eligazodásra és átláthatóságra vágynak az olvasók. Szórakoztató módon tájékozódni a legjobb a tudás megszerzésének útján, hiszen könnyebb egyben látva szemlélni a történelem lehetséges összefüggéseit. A mai korban a bennünk érlelődő társadalmi változásainkkal a történelmi regények tükre analógiákat hozhat fel. Segíthet abban, hogy emberibben gondolkodjunk és ismerjük meg a múltat életszerűbben és közelebbről, mint ahogyan azt ma oktatják a történelem órákon. Hiszek abban, hogy egy történelmi regényírónak nagy és becses feladata a történelmi személyekből eleven embereket, élő, gondolkodó, tevékeny, izgalmas karaktereket építenie, hiszen ha belegondolunk, elődeink pontosan ilyen emberek voltak. Csak azért nem látjuk őket ilyeneknek, mert elsiklunk fölöttük, és néha erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A nagy rohanásban üres sakkbábukként jelennek meg előttünk, miközben bebiflázzuk mikor és hol éltek, haltak, uralkodtak, lázadtak, és persze ez fontos, de nem mindig érdekes. A történelem sokkal több ennél, miközben királyokról meg földekről, nagyurakról és parasztokról tanulunk, nem szabad elfelejteni, hogy minden összefügg egymással, a történelem a Földünk regölése. Valójában nem tudjuk milyen lehetett a régieknek az élet. Furcsán közeli, mégis idegen embereknek látszanak, akiket elnyelt a múlt és a jelentéktelenség homálya, néha az az érzésem minél többet akarnak beszélni a köztudatban valakiről, aki épp egy ünnep miatt közbeszéd tárgyává lesz, annál kevesebbet tudunk róla. Mert a sztereotípia mélyül el és nem a személyről való tudás gyarapszik. Ráadásul a történelem nem egy film, amit magunk mögött hagyhatunk, ha egyszer láttuk, annál sokkal összetettebb, képlékenyebb, olykor új arcát mutatja és szerintem ez az egyik legemberibb tudomány. Hiszen az emberiség emlékezete ez, egy különleges hely, ahonnan ide érkeztünk, ahol most vagyunk. Az a legkevesebb, hogy a hibásan bebiflázott sztereotípiákon felülkerekedjünk és megértsük a múltban is ott élő önmagunkat.

Pár napja volt egy könyvbemutatód a Nyugatinál az Alexandra könyváruház legtetején – akkor most már igazi író vagy? ;)

– Hihi, igen, nagyon izgultam a bemutató előtt, de mire odaértem, már egyáltalán nem volt rajtam a lámpaláz. Sokkal mélyebben és több dolgot szerettem volna elmondani, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. Tibinek – mivel elfoglalt ember – sűrű volt az időbeosztása és mennie kellett máshová is adott időre, ezért beletuszkoltuk a dolgot másfél órába. Magára a bemutató szervezésére is igazából nem volt túl sok ideje a kiadónak, lévén közel a december és sok írónak volt még bemutatni valója. Így hát ilyen kerekasztal-beszélgetés lett belőle, amit nem bánok. Mindhárman csilloghattunk egy kicsit, dedikáltunk és beszélgettünk még az olvasókkal, barátokkal, volt fényképezkedés is és nem nyúlt túl hosszúra sem. Első bemutatónak jó volt, sokat nevettünk és tök természetesnek tűnt, hogy ott vagyok, nem éreztem idegennek a helyzetet.
Mint ahogy az is természetes számomra, hogy ősidők óta író vagyok. Csak eddig befelé voltam az, most már lehetőségem van arra, hogy kifelé is íróként forduljak. Azzal, hogy a Gold Book Könyvkiadó szerzője lettem és kikerült a nagy könyvpiaci véráramba a regény, megtörtént ez a nyitás.
Egyszer régen valaki azt mondta, hogy az az író, akinek a kiadó honort fizet, mert onnantól számít profinak, addig pedig amatőr. Na, sikerült ezen átesni végre és most már profinak számító, de valójában még teljességgel kezdő író vagyok. Mert attól, hogy elértem a kiadhatási szintet, még nem jelenti azt, hogy nincs feljebb és elértem mindent. Épp ellenkezőleg. Valójában úgy érzem, még csak most kezdődik valami, amit mindig is szerettem volna elérni és még nagyon az elején járok. Olyan érzés ez, mintha hosszú tévelygések után az ember végre eljutna az útra, ami bekanyarodik az autópályára. Még vannak rajtam sebességfokozatok, és ezután fogok igazán belendülni, de itt vagyok, és hiszem, hogy jó irányba megyek még akkor is, ha a kiskocsimra ki van téve egy nagy T betű :D :D :D.



Ha egy éjszakai bagoly kertészkedik, akkor hogyan látja meg a nappal nyíló szóvirágokat?

– Elolvassa azt éjjel, amit a kollégák írnak ezeken a fényes nappalokon. Én követem a tevékenységüket, minden kortárs író érdekel, mindenkiből tudok meríteni és szeretek mélázni azon, vajon húsz év múlva milyen életműre tekinthetnek majd vissza. Szép gondolat így méregetni a kollégákat, igazi tisztelettel és megbecsüléssel és nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem őket.


Mit írsz most?

– Természetesen elsősorban Bizánc folytatását. Jövő karácsonyra remélem ott lesz a második rész is a feldíszített fák alatt. De van egy másik félkész regényem is, ami egy dark fantasy és már körvonalazódik a sorsa. Nemsokára elkészül, a sorozat koncepciója is letisztult a fejemben és a leendő szerkesztője is jó ötletnek találta az általam vázolt formátumot. Most a legszebb reményeim egyike, hogy a jövő évben nem csak Bizáncot, de ezt is tálalhassam a közönségnek, igyekszem mindent megtenni ez ügyben. Ezeken felül van egy titkos közös projektem valakivel, ami szintén írás kategória, de erről a munkáról még nem beszélek, legyen meglepetés! Azt megígérhetem, hogy nagy meglepi lesz.


2015. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése