2016. november 18., péntek

Bányai D. Ilona interjú - 2016. november



Most jelent meg a Gold Book Kiadónál a Boszorkánykör című regényed. Mesélj róla!
– A műfaja szerint történelmi kalandregény, Mátyás királyunk idejéből. A főbb szereplői lányok, asszonyok, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nőolvasókkal is megszerettessük a történelmi regényeket, de hiszem, hogy a férfiak is érdekesnek találják majd. Nálam nincsenek hősök, páncélos lovagok, nagy csaták, van viszont ármány, titok, összeesküvés, kicsi misztika, boszorkányok és kincskeresők. A történetben egyszerű falusiak, parasztlányok és –asszonyok élete keresztezi a történelemkönyvekből ismert főúri családok, Szapolyaiak és Perényiek útját, megmutatva, hogy a legnagyobb nemesi családok és hatalmas birtokok sorsát is befolyásolhatja néhány egyszerű nő és férfi.

Az olvasóközönség hol találkozhat veled a közeljövőben?
– Sajnos, különféle szerencsétlen körülmények összejátszása miatt a budapesti könyvbemutatót tavaszra kellett halasztani, de legalább akkorra talán kijön a második könyvem is. Nagyon szeretnék Miskolcon tartani a Boszorkánykörrel egy könyvbemutatót, de konkrét időpontja még nincs. Hónapokkal ezelőtt szó volt egy kazincbarcikai közönségtalálkozóról, ez talán megvalósul még az idén, ha a szervezők is úgy gondolják.

Nagy váltás volt a novellák után regényt írni?
– Nekem igen! Sokáig vívódtam, gondolkoztam, hogy belevágjak-e. A novellák szinte írják magukat, néha a szándékaimtól függetlenül, sőt azok ellenére is. A regényíráshoz sokkal több összpontosítás, összeszedettség és persze kitartás kell, amiről nemigen tudtam, megvan-e bennem. Aztán elkezdtem, de még írás közben is voltak szünetek, hosszabb-rövidebb kihagyások, nehezen sikerült „felvenni a fordulatot” . A most születő regényemmel már kicsit könnyebb dolgom van.



Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?
– Én még most sem vagyok biztos benne, hogy író vagyok vagy leszek. Én csak, mióta az eszemet tudom, a mesék bűvöletében éltem. Sokszor elmondtam már, hogy óvodás koromban nálunk az Egri csillagok volt az esti mese. Olvasni még nem tudtam, de imádtam a könyvtárat. Megszállott olvasóként az írást mindig valami kivételes, misztikus dolognak tartottam. Meglett fejjel, egy barátom hosszas rábeszélése után írtam az első novellámat, és én lepődtem meg a legjobban, amikor kiderült, hogy tetszik az olvasóknak. Utána már könnyebben születtek a történetek.

Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?
– Én elsősorban mesélőnek érzem magam, így természetesen Jókai volt rám nagy hatással, még tizenéves koromban. Akkoriban válogatás nélkül olvastam a világirodalom nagyjait is, azt hiszem, mindenkitől „ragadt rám” valami. Nagyon sok jó írót mondhatnék, de nincs hely itt felsorolni valamennyit. Akit feltétlenül megemlítenék még, az Rejtő Jenő. Tudom, hogy nem „trendi” és sokan értéktelen ponyvának tekintik, de a kalandokon túl az ő „meséi”, az egy-két odavetett szóval tökéletesen jellemzett figurái és a humora egyedülálló, sokadszor olvasva is szórakoztató.

Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?
– Az első novellámat több hónapos unszolás után írtam. Senkinek se mertem megmutatni, így feltettem a karcolat.hu oldalára, ahol jó kritikákat kaptam, és meglepődtek, amikor megtudták, hogy ez az első írásom. A második már nem mindenkinek tetszett. A harmadikat egy történelmi novella pályázatra írtam, a határidő lejárta előtti napon, Fűben, fában… volt a címe. Ez rögtön meg is jelent a Sár, vér, levendula című antológiában. Utána már bátrabban ragadtam tollat, azaz billentyűt.


Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
– Az eddigi, számomra legkedvesebb A bolond című novellám, amely a Történelmiregény-írók Társaságának 2014 évi, Sorsok és évszázadok című antológiájában jelent meg, e-könyv formájában. Ennek a megírását az első perctől az utolsóig élveztem, és az olvasóktól is remek visszajelzéseket kaptam róla. Ez, illetve az egész antológia hangos könyv feldolgozásban meghallgatható a You Tube-on. Remélem, egyszer majd nyomtatásban is láthatom valahol.

Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
– Ezelőtt két évvel már elkezdtem írni a most megjelent regényemet, de elég nagy falatnak tűnt. Amikor 2015 nyarán befejeztem, fogalmam sem volt még, mi lesz vele. Láttam-hallottam író ismerőseimtől, barátaimtól, mennyire nehéz kiadót találni. Álmomban sem mertem volna remélni, hogy mostanra már a kezembe foghatom a kész könyvemet. Persze, ez nagyrészt a szerencsén is múlott.

Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?

– A most félig kész regényem tulajdonképpen a Boszorkánykör folytatása. A szereplők további életéről szól, ami nagyot változott az előző rész befejezése óta. Ahogy a Boszorkánykör utószavában ígértem az olvasóknak, ebben már maga Mátyás király is szerepet kap. Erről sokat nem szeretnék mondani, majd talán tavasszal kiderül. Nem lettem hűtlen a novellaíráshoz sem, napokon belül kapható lesz a Történemiregény-írók Társaságának idei, karácsonyi antológiája, Mítoszok és legendák címmel, amiben a Pro libertate című novellám olvasható, tizennégy remek író műveivel együtt. Amellett nem mondtam le az eredeti utamról sem, időnként késztetést érzek arra, hogy valami mindennapi történetet írjak, olyan novellákat, amelyek itt és most történnek körülöttünk, veled, velem, a szomszéddal vagy a sarki fűszeressel. Mert ez az élet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése