Google+ Followers

2012. szeptember 30., vasárnap

Szerelem, szerelem (szerelem a tankomat ó, te királylány)




"Szeretek gúnyt űzni azokból a zenészekből, akikről úgy érzem, hogy plagizálnak, vagy megsértik a zenét, mint művészetet, azzal, hogy kizsákmányolják műveik szégyellnivalóan szánalmas verzióit." "A világsiker titka Amerikában az azonnaliság. Gyorsan ismétlődve belökni az agyakba, kis adagokban, hogy könnyebb legyen értelmezni. Azonnal, gyorsan, most, még több sajtos Nacho ízesítéssel. Most, ma holnap már nem lesz rá alkalom, mert jönnek a tegnapok, ez mind-mind csak eszköz minden egyén életében, aki igényli az önigazolást, a szórakozást és a társadalmi rituálékat. A művészetet, amely hosszan tartó értékeket hordoz, a tömegek és a többség nem értékeli." - Kurt Cobain.

A közben eltelt évek alatt se változott ez a folyamat, sőt napjainkban is gyakran észlelhető, legyen ez a művészet zene, képzőművészet, vagy akár irodalom.

A minap fordultam elő egy énekesnő fellépésén, ahol testközelből megfigyelhettem egy előadott dal a közönségre gyakorolt hatását. Érdekes volt. Kezdődött az egyre terjedő vidám izgatottsággal, hogy most egy igazi énekesnőt fognak hallani, egy olyan valakit, akinek ez a dala vezette akárhány évvel ezelőtt a magyar rádiók lejátszási listáját – erre maga a művésznő emlékeztette a publikumot. Miután felcsendültek az első akkordok (na jó ez túlzás, inkább elindult a semleges háttérzene) egyre szaporodtak a fókuszálatlan tekintetek, és boldog vigyor ült ki a hallgatóság túlnyomórészt hölgy tagjainak arcán, mintha csak egy arra tévedt zenemanó kente volna be a homlokukat mézzel kevert lószarral.
Én húsz másodperc alatt úgy harminc métert távolodtam (szerencsére a fellépés a szabad ég alatt zajlott) és hirtelen erős késztetést éreztem valami értelmes elfoglaltságot találni magamnak – még jó, hogy nálam volt a fényképezőgépem. Így megosztom veletek ezt az érdekes fotót, ami nem jöhetett volna létre, ha nem üldöz el a tetthelyről az a semmitmondó szövegű, bárgyú, nyáltól csöpögő, tinglitangli atrakció, ami valahány évvel ezelőtt vezette a magyar rádiók lejátszási listáját.




Ezen rövid felvezetés után pedig rátérek eme bejegyzés lényegére, azaz megmutatok nektek pár olyan számot a jelen és a közelmúlt zenei palettájáról, melyek nem üldöztek volna el olyan ellenállhatatlan erővel.
Hogy érdekesebb legyen a dolog, segítségért hívok pár könnyű- és nehézzenei társulást, a Fürgerókalábakat, az Alvin és a mókusokat, az Albert Einstein Bizottságot, a Progtycát, a Kispál és a Borzot, a Pál Utcai Fiúkat, az Üllői Úti Fuckat, a Quimbyt, a Tankcsapdát, a Vad Fruttikat, a Maradékot, a Juríjt, a Prosecturát, a Kiscsillagot, a Kimnowakot, a Rózsaszín pitbullt, a DUSK-ot, és a Czemende zenekart.
A dalok témája természetesen a blogbejegyzés címében is szereplő szerelem – csakhogy egyedi rávilágítással az emberiség ezen problémakörére. Fellelhetők lent a dalszövegek is, hiszen nagyban hozzájárulnak a művészi egészhez, valamint ha akad még valaki olyan hasonló botfülű pancser, mint én, aki néha egy-két szót nem értek előadás közben, elkerülhetők a félreértések/félrehallások. (Pár héttel ezelőttig például rosszul tudtam az egyik Quimby szám szövegét – bár ez csak az én bénaságom.) Biztosan engem is zavarna, ha az emberek rosszul tudnák az én dalszövegeimet, de szerencsére én mindössze kettőt követtem el, az meg már régen volt, talán igaz se volt.
Valamint képekkel is illusztráltam nektek az eszmefuttatásomat. Ja, mindegyik fotót én követtem el saját kezűleg.

Kezdjük a Fürgerókalábak Szőrös lábú lány című alkotásával. A zenekar időközben sajnos már megszűnt, így nosztalgikusan gondolok vissza azokra a koncertekre, ahol élőben hallgathattam őket, és lelkesen daloltam az első sorokban például a Bőrnadrág, a Cseresznyepaprika, vagy A bal herém szövegét. A következő szám arra az életérzésre remek példa, amikor a hőnszeretett párunkat meg kívánjuk változtatni, avagy apró ráhatással még tökéletesebbre formálni saját örömünkre.




Fürgerókalábak: Szőrös lábú lány

Amikor megláttalak téged először,
nem gondoltam volna, hogy lábad merő szőr.
Gyönyörűszép virágmintás szoknyád alatt
sűrű, sötét szőröd csimbókokba ragadt.

Szeretlek szőrös lábú lány,
gyere fel hozzám ma délután!
Megsúgom legtitkosabb vágyamat:
hadd gyantázzam le a lábadat!

Szeretlek szőrös lábú lány,
gyere fel hozzám ma délután!
Megsúgom legtitkosabb vágyamat:
hadd gyantázzam le a lábadat!



A következő dal egy ugyancsak már megszűnt zenekar szerzeménye, A honi csillagászat fejlődése a Kispál és Borztól. Egyik kedvenc együttesem, első albumukat még kazetta formájában sikerült beszereznem anno egy utcai árustól – ha valaki emlékszik még a „hamis” kazetta árusokra abból az időből. Utána persze jött sorban a többi lemez (cd, majd mp3), és persze nekem is volt szerencsém többek között Miskolcon, Szegeden, Budapesten a tisztelt nézőközönséggel együtt üvöltenem, vagy ordítanom, avagy teli torokból énekelni – ez utóbbi legvalószínűtlenebb a háromból –, hogy „Zsákmányállat máját mosod egy névtelen patakban, körülötted olajfoltok mézeskalácsszív alakban. És úgy nézed az arcod benne, mint régen a céllövöldében az a lány, akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen.”
Sajnos a búcsúkoncertre nem mentem el, mert félő volt, ha megint szabadságot merek kérni, akkor egyszerűen kirúgnak – ez bizony nagy hibának bizonyult, mert utána két hónapra azért rúgtak ki, mert el mertem menni betegállományba.
A lenti szövegközpontú alkotásban a főhős visszaemlékezik letűnt időkre, mikor még volt olyan, hogy Föld (meg kaland, meg ilyesmi), mielőtt az új hiperűrsztráda építése miatt lerombolták a vogonok…



Kispál és a Borz: A honi csillagászat fejlődése

Nézem, ott a hold
Némi alkoholt
Fogok inni, hogy
Úgy legyen, mint régen.

Amikor ott ültem
Régi estében,
Nővel tó mellett,
De most valahogy nem megy.

Pedig a hold ma is ott van,
Ahol akkor megmutattam.

Felkelek a földről,
Leporolom magam.
Látod ott a hold,
Amott meg a nap van.

És itt jövök én is ám, és
Látom te sem vagy rest,
Elindulunk, miként az
Égen az a két test.

Azt gondolom, modelleztük,
Hogy mozoghat minden együtt.

A világűr az némi anyag,
Meg a semmi keveréke.
Mondtam még akkor este
Bele a lány szemébe.

De a kutatások mai fokán
Ezt már nőnek én nem mondanám.

Mer’ én akkor még jelentést
Kutattam jelenségben,
Körbejártam, megvizsgáltam,
De ma már csak azt nézem,

Hogy fénylik ma is a hold,
És eszembe jut, milyen fura,
Azt mondják, hogy régi rokon
A puna meg a luna.





































Szerencsére nem mindenki ugyanúgy éli át a szerelmet, így létrejöhetett az Albert Einstein Bizottság Szerelem, szerelem című száma is, e válogatásban a legrégebbi dal, ami a Kalandra fel! Című nagylemezük zárószáma – végcélú oldal 6. –, 1983-ből.
Természetesen azóta többen feldolgozták, így már nekem is volt szerencsém élőben hallgatni az Ági és a fiúk, valamint a Péterfy Bori és a Love Band előadásában.



A. E. Bizottság: Szerelem, szerelem

Már megint itt van a szerelem,
Már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
Már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
Már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
Szerelem, szerelem, szerelem...
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!

Már megint itt van a szerelem,
Már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
Már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
Már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
Szerelem, szerelem, szerelem…
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
Pű-pű!

Már megint itt van a szerelem,
Már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
Már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
Már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
Szerelem, szerelem, szerelem…
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!
Köpni kell – Pű!






Ezután a picit talán pesszimista remekmű után kiránduljunk egyet a punk zene világába, következzen a Bizalom az Alvin és a mókusoktól. Bár koncert közben az eredeti változat nagyobb hatást biztosít, azért az unplugged feldolgozás is figyelemreméltóra sikeredett. Íme:



Alvin és a mókusok: Bizalom

Olyan jó, hogy mi együtt. Tudod, hogy te és én.
Együtt vagyunk békében ezen a földtekén.
Barátkozhatsz más lánnyal, engem nem zavar.
Hiszen bízom benned, nincs, ami felkavar.
De ha megcsalsz…

Én elvágom a nyakadat, szétkenem az agyadat,
Nem mész többet haza két lábon,
Szétrúgom a fejedet, levágom a két kezedet,
Kihúzom a beledet a kicsi szádon.

Te édes, te drága. A romantika hű szolgája.
Tudod, hogy te vagy nekem az univerzum egyetlen Don Juanja!
És ha az utcán riszálja magát egy csámpás szőke kurva,
Nem szólok, ha a seggét pásztázva tekinteted elbambulna. Csak rajta!

Ezt jól jegyezd meg mielőtt egy másik segget nézel:
Kurva szar, ha az üresen tátongó szemgödrön át elvérzel.

Én elvágom a nyakadat, szétkenem az agyadat,
Nem mész többet haza két lábon,
Szétrúgom a fejedet, levágom a két kezedet,
Kihúzom a beledet a kicsi szádon.









Az Üllői Úti Fucktól az Esküvőt választottam. Bár a Bocikámra is gondoltam, nem csak itt találkozva azzal a problémával, hogy csak egy legyen, ne kettő, mert akkor csak a késő éjszakába nyúlna a befejezés – ami persze így is a késő éjszakába nyúlott. Úgy öt-hat napon keresztül.



Üllői Úti Fuck: Esküvő

Csokor a kézbe, öltöny a testre,
Igen a szájba, fátyol a fejre.
Ráfeszül végre a gyűrű az ujjra,
Sose volt még ennyire durva.

Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,
Nem hallatszik már a fog csikorgása.
Eddig pihentél, de holnaptól munka.
Sose volt még ennyire durva.

Asztalra pohár, tányérba étel,
Zabáld ki magadból azt, amit érzel.
Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja.
Sose volt még ennyire durva.

Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.

Tükörbe nézel, két szemed véres,
Nem maradt más, csak a kis feleséged.
Valami megint a szívedet szúrja,
Sose volt még ennyire durva.

Nyakkendő bomlik, bugyi a földre,
Ugyanaz a bugyi marad örökre.
Átgondolod az egészet újra,
Sose volt még ennyire durva.

Keskeny az ágy, és könnyű az este,
Sóhajtva mászol a megszokott testre.
Fáradt már ő is, sokáig húzza,
Sose volt még ennyire durva.

Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.

Sosem tudhatod meg,
Hogy mi lehetett volna belőled
Egy tisztességes élet végén.

Egymáshoz szoktok, ahogy az évek telnek,
Úgy mászik alád, mintha autót szerelne.
Titkos hibáid csakis ő tudja,
Sose lesz már annyira durva.
Sose lesz már annyira durva.







Mivel a véletlenül idetévedt olvasókat még a Szőrös lábú lánynál elrettentettem, így már jöhet egy szelídebb szám.
No, melyik is legyen? Végülis, nekem mindegy… Csak a címe legyen vörös!



Quimby: Legyen vörös

Hajnalban felkeltem vécére indultam így volt
Az előszobában kábultan hevert egy lány
Néztem hogy ruhája véres vagy csak vörös pezsgő
Életem látom te véletlen itt maradtál
Alányúltam de most tényleg nem gondoltam rosszra
A karomba vettem és a díványra fektettem őt
Ő azt álmodta hogy jó lenne ha valaki hozna
Még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt
Nekem mindegy csak a színe legyen vörös
Mint a hajnal alja vörös
Legyen minden legyen vörös
Hát fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjelnappali közértbe
A polcról levettem egy üveg francia pezsgőt
Aztán visszasétáltam és látom ám
Hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel
És én pezsgővel kínáltam őt mire ő
Nekem mindegy csak a színe legyen vörös
Mint a hajnal alja vörös
Legyen minden legyen vörös
Felrobban a nap a hold
A fejünk felett meghasad az ég
Hányszor mondjam neked baby
Hé hé hé legyen már elég
Arany csőrű héják köröznek
Ez már a vég
Nekem mindegy csak a színe legyen vörös
Mint a hajnal alja vörös
Legyen minden legyen vörös


Ennyi lazítás után visszatérhetünk a zúzósabb zenéhez, az év legyen 1990, az album a Punk and roll, és az a bizonyos punk zenekar a Tankcsapda – mert ugye mindenki tudja, hogy annak indultak.



Tankcsapda: Kis orosz lány

Hé kis orosz lány
Mit csinálunk ma este
Van veled néhány ötletem
Ne reménykedj
Nem fogod túlélni
Ha a telefonzsinórt a
Nyakad köré tekerem
Hé kis orosz lány
Ez itt a munka bére
Látod hogy újra
Remeg a kezed érte

Belőled ennyi elég
Üljünk le és igyunk még
Belőled ennyi elég
Üljünk le és igyunk még

Éjszaka fekszel
Nappal a gyárban állsz
De az ágyban bébi
Te vagy a legnagyobb ász
Szeretem ahogy csinálod
Annyira ügyes a szád
Kirúglak de
Sokat gondolok rád





Először természetesen a Milliomos liliomost gondoltam megosztani veletek a Prosectura önkéntes tűzoltó és lendületzenekartól, de találtam egy olyan felvételt, ahol a szöveget megváltoztatták, és már akkor csakazértse, mert ez milyen megalkuvás már. Legyen tehát egy másik hangulatos szám tőlük, a Barbie.



Prosectura: Barbie

Azt mondják rám szadista állat
Pedig szerettem a Barbie babámat

Aztán levágtam a mellét
Abból lett a színpadkellék
Aztán eltörtem a lábát
Összevagdostam a hátát

Barbie Barbie

Aztán letörtem a karját
Jól megrugdostam a marhát
Aztán szétzúztam az orrát
Erre jó a lépcsőkorlát

Barbie Barbie

Azt mondják rám szadista állat
Pedig szerettem a Barbie babámat

Aztán elvágtam a torkát
Majd szórtam rá hintőporkát
Aztán kivágtam a nyelvét
Majd az összes látószervét

Barbie Barbie
Barbie





A sorból természetesen Béla Bá se maradhat ki. Aki tolmácsolja nekünk az epikus hős amerikai kalandját, nem más, mint a Rózsaszín pitbull. Vigyázat a dalszöveg szókimondó, és tartalmazza szinte az összes vadnyugati klisét; az európai szemnek hatalmas távolságot, poros úton döcögő gekkósszekeret, a szép indiánlányt, az ellenséges földön való átkelést, a hosszú utazás monotonságát, és egyéb kényelmetlenségeit, valamint a hatásvadász háttérfestményen magasló hegyeket.
A videoklip képi világa ellenben felvonultatja mindazt, ami az usában az összes jó dolog, például a szebb jövő és a szabadság délibábjával odacsalt afrikai vízilovakat, a túlsúlyos tinédzserpopuláció kedvenc játékát, a nagyon kövér, lógó fülű nyuszikát, a mulenrúzsi táncosnőket, az ír háttértáncosokat, valamint a világháború alatt agyelszippantott különböző nemzetiségű tudósok csapata közreműködésével épített robotokat.
A látszólagos ellentmondást pedig lazán feloldja a kislány rózsaszín kalapja, ami természetes egyszerűséggel a pitbullra utal. Remélem ezzel is segítettem nektek eme nagyszerű alkotás lényegének megértésében – vagyis, hogy a szerelem nem ismer akadályt.



Rózsaszín pitbull: Béla Bá a vadnyugaton

Béla bátyánk hajnaltájban indul a szekér
Ha jól haladunk estefelé már célhoz is ér
A vadnyugati tanyán vár egy csöcsös sziú lány
Hát mutassa meg Béla bátyám, ne legyen puhány

Eljutunk a hegyek mögé
Bassz oda a lovak közé
Apacsföldön visz az utunk
Tartsuk vissza most a hugyunk
Béla bácsi fején csákó
Elernyedve lóg a dákó
Várja már a sziú macát
Hogy állítaná fel a faszát

Hajnaltájban indul a szekér
Estefelé már célhoz is ér
Hajnaltájban indul a szekér
Estefelé már célba is ér

Béla bácsi hahotázik
A messzeségben hegycsúcs látszik
Közeledik már a tanya
Őt várja a sziú banya
Lelkében már nő a félsz
He nem működik, nem kefélsz
Mostmár mindkét keze remeg
Ó istenem hova legyek

Hajnaltájban indul a szekér
Estefelé már célhoz is ér
Hajnaltájban indul a szekér
Estefelé már célba is ér

Megérkeznek a tanyára
Rá is gerjed a banyára
Jól áll rajtad ez a tanga
Feküdj hanyatt Tank Araka
Lerepül már a kicsiny bugyi
Meredezik már a kuki
Sziú maca négykézláb
Magára rántja Béla bát
Üvöltés száll a hegyek fölött
Béla bácsi két comb között
Csodálatos a sziú maca
Béla bának áll a fasza

Béla bátyánk hajnaltájban hazafelé tart
Legszebb emlékei között őrzi a szíú csajt
Hisz hosszú idő után újra működik a kár
Így Béla bára még rengeteg vad orgazmus vár




A Jurijt is kazettáról hallottam először, egy SZÍN koncertes nap estéjén. A Matróz című számuk már első hallásra mély nyomokat hagyott bennem, csak hát az ide nem jó, mert nem szerelmetes szám. Jöjjön akkor egy pár évvel frissebb szerzemény, a Kék a pólóm.



Jurij: Kék a pólóm

Én azt látom hogy itt vagy
És hallom is néha  a hangodat
És figyellek a sötétben ha nem nézel éppen
Csak ez a szép csak ez az egészben

Én azt látom hogy látod
És érzem hogy érzed
Harmadik napja
Be vagyok baszva
De már nem
Nem fordulok vissza

Kék a póló rajtam
Fehér a gatyám
Elhagyott engemet a babám

És olykor csak azt látom
Hogy nem is szeretlek úgy igazán
Csak figyelni szeretlek sötétben téged
Csak ez a szép csak ez az egészben

Én azt látom hogy látod
És érzem hogy érzed
Harmadik napja
Be vagyok baszva
De már nem
Nem fordulok vissza

Kék a póló rajtam
Fehér a gatyám
Elhagyott engemet a babám




Élénken él emlékeimben a Kiscsillag első fellépése a Sziget Fesztiválon, valami kisebb sátorban. De később az is élményszámba ment, amikor Rátgéber Lászlót láttam énekelni a színpadon.



Kiscsillag: Légy szíves

Vigyetek el engem is lassúzni srácok
Vigyetek el innen mert nem jön ide más
Vigyetek el engem is lassúzni srácok légy szíves

Külön ki szeretném hangsúlyozni srácok
Köszöni az anyám, hogy lassúztok velem
Aggódik hogy tél lesz jönnek majd a bálok
És én otthon nézem a hóesést

A tiszta folt az amikor a kiömlő vérre
Ráesik a hó és öt perc múlva nincs
A tiszta folt az amikor minden hófehérbe öltözik

Az én szívem rántott hús de azon a bunda
Nem liszt nem tojás és nem is zsemlemorzsa
Az én szívem rántott hús de azon a bunda magány
Vér és rettegés talán

És kinn már hull a hó
Pont jön a télapó
Értem és bálba visz a szánkó
És fülembe hajol
Egy táncosom hogy jól
Mozgok és megcsókol
Míg hóra rogynak kint a szarvasok

Vigyetek el engem is lassúzni srácok
Vigyetek el innen mert nem jön ide más
Vigyetek el engem is lassúzni srácok légy szíves

Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy el
Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy
Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy el
Az én tyúkszaros kis életem

Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok
És mi is a jó abban ha sok a menekült
Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok légy szíves

Az én szívem rántott hús de azon a bunda
Nem liszt nem tojás és nem is zsemlemorzsa
Az én szívem rántott hús de azon a bunda magány
Vágy és rettegés talán

És kinn már hull a hó
Pont jön a télapó
Értem és bálba visz a szánkó
És fülembe hajol
Egy táncosom hogy jól
Mozgok és megcsókol
Míg földre rogynak kint a szarvasok

























Következzen a Kimnowaktól a Hol van az a nyár?



Kimnowak: Hol van az a nyár

Hol van az a nyár,
Hol van az a szerelem drágám?
Szárnyaid már
A zaciban angyalkám
Aha baj van baj van hajba kaptál rajtam hát lelépek
Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Mi jöhet még
Te kezeidből etetsz ha gyűlölsz
Pokoli szép
Ahogy szerelmesen hátba szúrsz
Aha baj van baj van tejben-vajban a kés én ebből nem kérek
Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Tudom a szíved vérzik értem és könnyed partot mos
Mikor egy startpisztollyal könnyedén lő belém a forgó sors
Aha baj van baj van a torta habbal meg a mesék na ég veled
Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Tudom a szíved vérzik értem és könnyed partot mos
Mikor egy startpisztollyal könnyedén lő belém a forgó sors
Aha baj van baj van már a hajnal nem melletted kelt fel
Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Hol van az a nyár, hol van az a szerelem drágám?
Hol van az a nyár, hol van az a szerelem drágám?


Az A. E. Bizottság után itt a második zenekar, akiket még nem láttam élőben, de ennek a számnak a dallama gyorsan befészkelte magát a fülembe.



Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó ha jó ez
Ha az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem a szívem túl nagy
És nem tudom nem tudom hol vagy
Forog a világ elfolyik minden
Nekem senkim de senkim sincsen

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem a szívem túl nagy
És nem tudom nem tudom hol vagy
Forog a világ elfolyik minden
Nekem semmim de semmim sincsen


Itt pedig az én egyik nagy szerelmem, a Pál Utcai Fiúk. Azok közé a zenekarok közé tartozik, amelyek tizenéves korom óta végigkísértek. Ez a kedvenc videóm tőlük, és nem csak azért, mert Lecsónak itt még tengernyi haja volt.



Pál Utcai Fiúk: Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött
És fájt úgy fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak
Hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
És vártam hogy legyőzzön végre az este
Már
Tudtam hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
És nem kell már a nyár

Aranyba foglalt minket az idő
De inkább kéne már egy igazi nő
Nekem egy igazi lány
Éjjel a vágyak mind elhulltak
Az álmok az agyból kiszabadultak
Hozzám
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok
És megyek tovább
De csak a semmi vár

És most csak nézem a holdat
Az alkohol forgat
Ott van a testem nincs ami fáj
Tízezer álom
Az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál
Nem él
Mégis visszatér
Mint a nyár
Után hozzám
Az igazi tél

Fogynak az órák nincsen elég
Nézem a holdat nincs menedék
Tízezer álom tízezer év
Hiába minden mert nincsen elég
Menedék
Nekem
S hogy most kell vesztenem
Nem elég
Nekem
Semmi sem
Kedvesem

Ember a földön és ember az égen
Istent hívja de mind a sötétben
Vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta de ő már messze
Jár

És ha fáj a szív majd nélküle élek tovább
Ha százezerből senki se tudja
Senki se érti hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább





Ide sajnos nem tudok videót csatolni, mert nincs. Viszont sikerült megszereznem Richetől a dalszöveget, melyet máris megosztok veletek
És mégis van egy Dusk videó a világhálón: :D A Ne legyél durva.



DUSK: Kimegyünk a zöldbe

szöveg: Szepi, Macska
zene: Dusk

Vasárnap, ha jó idő lesz
Kimegyünk a zöldbe
Sétálunk majd a fák alatt
Leszarnak a madarak

A fű között virág nyílt
Hemzsegtek a bogarak
Elkapott a szerelem
Te lettél a végzetem

Refr:
Elég volt
Elég volt
Bébi belőled elég volt
Bébi belőled
Ennyi elég volt

Szenvedélyesen csókoltál
Éreztem a szerelem zamatát
Szép voltál, jó voltál
Elég volt, tűnj el már

Fogtuk egymás kezét
Szerettük egymást mindenért
De mégis elküldtelek
Mert megharaptad a nyelvemet


Ugorjunk napjainkra, és következzen a Progtyca, és a CSDSZ. Megjegyzem, nem is olyan nagy baj, hogy a július nyolcadikai koncertre nem vittem a fényképezőgépemet - talán vizes lett volna... Ilyen tekintetben a Corner Stage jóval biztonságosabb hely.




Progtyca: CSDSZ

Már véresre markoltam
Az acél pengét,
Már vicsorítottam
A fogam kitörték,
Már kész volt a mű
Becsaptál engem
Már hitetlenül
A jót elfeledtem.

Már acél vagyok
Bár fogam kitörtem
Már megmaradok
S a jó körülöttem?
Már vonyíthatok
Ha nem hallja senki
Már ábrándozok
Mert el fogok menni

Már bolyhosodik
A szerelem láza
Már agyonmosták
Már nincs!
Már kiharaptam
A féket magamból
Már kikapartam
Már nincs!

Már elégettem
A bosszúság estjén
Mert megéreztem
A mérget a testén
Már fuldokolok
Csak kapkodok érted
Már haldokolok
És te mégsem érted
Már kitéphetem
A csomót a szívből
Már üvölthetek
A vak sötétségből

Már sötét van itt
És nem látlak téged
Már reménykedem!
(A bánat eléget.)
Már zokogok én
Csak legyen már vége!
Már hajnalodé
(a bánat erélye.)

Már elfeledlek
Te kósza kis szellő
Már nem szeretlek
Te véletlen fertő

Már hajnalodik
Te ócska kis álnok
Már hajnalodik!
És én odébb állok.






Legyen az utolsó előtti zenekar a Czemende. Időrendben őket ismertem meg legkésőbb, idén februárban. Ám az a koncert igen emlékezetesre sikeredett, és nem csak azért, mert még nem láttam senkit se dudán játszani a színpadon. Ez a daluk nagyvonalakban arról szól, hogy szerencsés az a dudás/énekes/gitáros, akinek a babája is szereti a jó zenét.



Czemende: Dudám, dudám

Sok éve várok már egy dudára
Végre eljött a dudák dudája

Kell egy duda amit fújok
És egy másik amit fogok
Látom neked jó dudád van
Játsszunk együtt a meleg ágyban

Kipróbáltam sok jó dudát
De nekem csak egy muzsikált
Soká vártam az igazira
Ettől olyan csuda lesz a duda
Ettől olyan csuda lesz a duda

Dudám dudám édes dudám
Szeret engem az én babám
Dudádm dudám édes dudám
Szereti ő a furlyám

Dudám dudám édes dudám
Szeret engem az én babám
Dudádm dudám édes dudám
Szereti ő a furlyám

Van egy dudám amit fújok
Az ördöggel is cimborálok
Cimborálok mindenkivel
A pokol se nyel engem el

Van egy nótám már régóta
A dudámnak jó barátja
Szeret engem is ő nagyon
Amikor a dudán játszom
Amikor a dudán játszom

Dudám dudám édes dudám
Szeret engem az én babám
Dudádm dudám édes dudám
Szereti ő a furlyám

Dudám dudám édes dudám
Szeret engem az én babám
Dudádm dudám édes dudám
Szereti ő a furlyám
Szereti ő a furulyám






Zárásképpen pedig következzen egy megzenésített vers, Hell István Hajnali ének című költeménye, a Maradék feldolgozásában.



Hell István: Hajnali ének

Elkártyáztam a gyenge szívem
Suhogasd le a szoknyád hajnal
Pálinkát lehelek rád szelíden
Megháglak nehezen halkan

Jöjj Oroszország vodka-virág
Nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák
Tejszínű szűz ez az ének

Lebukik fejem és úgy zokogok
Haloványul bennem a bánat
Veretik körülöttem az ősi dobot
Szaladok hajnal utánad

Ez a csont-pufogás ez a hanti-rege
Hitemet hirdeti híven
Kataton bálvány légy fekete
Hiszen elkártyáztam a szívem

1 megjegyzés:

  1. Jó cikk lett, kösz a gyűjtést ! Látom más sem veti meg a hasonló zenéket.

    VálaszTörlés