A NASA
sajtótájékoztatója viszonylag csekély érdeklődés mellett kezdődött el. A sajtó
képviselői már húsz perce felfalták a tormacsillagokkal díszített, űrsiklókat
formázó sonkásszendvicseket, a majonézes salátát előbb nejlonzacskóba, majd
azzal együtt az aktatáskáikba tették. Amikor Hogdney Smith, a Hivatal
sajtóreferense a pódiumra lépett már csak néhány unatkozó riporter lézengett a
helyiségben. Észre sem vették.
Hogdney Smith
ötvenhét éves volt, alacsony és kopaszodó. Arca ráncos és szürke, gyűrött öltönye
hajtókáján korpaszemek fehérlettek. Tekintetéből tompa, lemondó fájdalom
sugárzott, egy évtizednyi aranyér okozta szenvedés bizonyítékául. Külsejét
tekintve Hogdney Smith nem ütötte meg a sajtóreferensektől elvárható
színvonalat, mégis egyike volt a NASA adminisztráció nélkülözhetetlen
embereinek.
Bocsánatkérő
ember volt, bár a névtábláján a Válságreferens kiírás szerepelt. Harminc éve
szolgálta az űrhajózási hivatalt, kért már bocsánatot családoktól, az amerikai
néptől, a kormánytól és a világtól. Szomorú arca, meggörnyedt válla, csendes
hebegése pótolhatatlanná tette, senki nem tudott úgy elnézést kérni, mint ő.
– A Challenger
legénységének hozzátartozói magukba roskadva ültek a teremben – emlékezett
vissza a legszebb pillanataira Smith. Pszichológusok és orvosok hada tolongott
körülöttük, hasztalanul. A bennük dúló fájdalom csak akkor enyhült meg, amikor
ő lépett oda hozzájuk. Aztán a Columbia… Igen, a Columbia, talán az utolsó
igazán hozzá méltó feladat... Micsoda idők, micsoda idők voltak!
Hogdney Smith
körülnézett a teremben. Tom Pretty, a Post riportere néhány szikkadt pogácsát
dobált a levegőbe, Gooffy Adams pedig az egyik kiállított rakéta modell oldalát
firkálta össze. Adams öreg róka volt a szakmában, a Sunday Morningstar
tudományos rovatvezetőjeként ott volt szinte az összes jelentősebb NASA
katasztrófa bejelentésekor.
Hogdney Smith
lelkében valami megpattant. Adams egy ufófejet rajzolt a rakéta törzsére. A
válságreferens fejében összezavarodtak a gondolatok. Azzal kezdte volna a
bocsánatkérését, hogy ismerteti a DART rendszer összetettségét és
bonyolultságát. Az eszköz arra lett kifejlesztve, hogy az űrjárművek emberi
beavatkozás nélkül kapcsolódhassanak össze. Potom száztízmillió dollárba
került, Smith karrierjében kifejezetten olcsónak számított. Valami megváltozott
az utóbbi időben. Egyre többször és többször kellett kudarcot bejelentenie, és
elnézést kérnie az adófizetőktől. Valami megváltozott, de Hogdney Smith nem
tudta hogy micsoda. Ahogy ott állt az emelvényen, hirtelen eszébe jutott hogy a
DART száz méterre a célnak kijelölt műholdtól, hirtelen hibát jelentett. –
Kifogyott az üzemanyag! A rendszer automatikus dokkolás helyett automatikus
visszavonulást hajtott végre, majd olyan pályára állt, ami tíz év alatt a
légkörbe vezeti, és megsemmisíti – villant át Hogdney Smith agyán, és ettől
sírhatnékja támadt. – Miért én? – kérdezte magától. – Miért nekem kell ezt
bejelentenem? Már csak ennyit érek? – Választ nem kapott, és tudta, hogy
beszélnie kellene, de a riporterek ügyet sem vetettek rá.
Drake O’Conors
torpedósat játszott egy bulvársajtóssal, a fotósok pedig egymás
teleobjektívjeit próbálták elállítani. Szemmel láthatólag senkit nem érdekelt
az ő bocsánatkérése. Hogdney Smith ekkor megvilágosodott és rádöbbent az
igazságra.
Ezek
megszokták!
Nem csoda,
hogy a NASA milliódolláros tévedései már alig érdekelnek valakit. Minden hétre,
hónapra esik egy–kettő.
Nem csoda,
hogy a politikai döntéshozók ott nyirbálják meg a hivatal költségvetését, ahol
csak tudják. A hidegháborúnak vége, az űr már nem kifizetődő: – Ha már
fellövünk valamit, az ne jöjjön vissza, hanem csapódjon be az ellenség
országába!
Nem csoda,
hogy világ már unottan legyint az egészre. Az emberek csalódtak a tudományban.
Évtizedek óta hitegettük őket, hogy van értelme dollár milliárdokat költeni az
adójukból, közben pedig nem jutottunk előrébb. Ötven év alatt annyi derült ki,
hogy marslakók nem léteznek, bár még ezt sem tudjuk határozottan kijelenteni –
gondolta Smith, és rájött, hogy felesleges elnézést kérnie. Megfordult, és
csendesen kisétált a teremből.
Ez nem csoda,
csak tudomány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése